Volt egy ember Úcz országban, neve Jób; volt pedig az az ember gáncstalan és egyenes, istenfélő és rossztól távozó.
S történt egy napon, jöttek az Isten fiai, hogy oda álljanak az Örökkévaló elé, és jött a Vádló is köztük, hogy oda álljon az Örökkévaló elé.
Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.
Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
Kiálts csak, van-e, ki felel neked, s kihez fordulnál a szentek közül?
Felelt Jób és mondta:
Nemde szolgálati ideje van a halandónak a földön, és mint a béres napjai olyanok a napjai!
Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:
Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
Felélt Jób és mondta:
Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
Felelt a Témánbeli Elífáz s mondta:
Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
Felelt a Témánbeli Elifáz és mondta:
S felelt Jób és mondta:
Miért nincsenek eltéve a Mindenható által idők s ismerői nem láthatják meg az ő napjait?
És továbbra előadta Jób a példázatát és mondta;
Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;
És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogyan vetnék hát ügyet hajadonra?
S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
S megszólalt Élíhú és mondta:
S megszólalt Elíhú és mondta:
És folytatta Elíhú és mondta:
Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
S felelt az Örökkévaló Jóbnak a viharból és mondta:
Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;
És felelt az Örökkévaló Jóbnak és mondta:
Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
És felelt Jób az Örökkévalónak és mondta: