Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás

Pál apostol levele Tituszhoz

Titusz pogány szülők gyermeke volt. Valószínűleg az apostol vezette a keresztény hitre. Amikor 49-ben az antióchiai egyház Pált és Barnabást Jeruzsálembe küldte az apostoli zsinatra (ApCsel 15,2), magukkal vitték Tituszt is (Gal 2,1–5). Szándékuk bizonyára az volt, hogy személyében egy pogányságból megtért, de a mózesi törvények megtartására nem kötelezett hívő keresztényt mutassanak be az apostoloknak. Később Pál harmadik missziós útján találjuk újra kíséretében Tituszt. Az Apostol Efezusból fontos megbízatással Korintusba küldi (lásd 2Kor bevezetése). Titusz jól megfelel föladatának, és kedvező híreket hoz a korintusi egyház állapotáról (2Kor 2,13; 7,6.7.13–15). Makedóniában találkozik az apostollal, aki – valószínűleg a második korintusi levéllel – ismét Korintusba küldi, hogy befejezze a jeruzsálemi egyház szegényei javára megkezdett gyűjtést (2Kor 8,6.16.17; 12,18). Mikor ez a levél kelt, Titusz Kréta szigetének főpásztora volt. Maga az Apostol hagyta ott, hogy befejezze az ő missziós munkáját (Tit 1,5). Később Dalmáciába küldte (2Tim 4,10), ahonnan, a hagyomány szerint, az Apostol vértanúhalála után visszatért Krétára, és ott fejezte be életét.