Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás
Pál apostol levele a filippiekhez
Filippi volt Európa földjén az első város, ahol Pál az evangéliumot hirdette és egyházat alapított. Második missziós útján, Kr. e. 51-ben érkezett ebbe a jómódú makedón városba (ApCsel 16,11–40), amely Nagy Sándor atyjáról, I. Fülöp királyról kapta nevét. A Római Birodalomban Makedóniát négy részre osztották, Filippi az első kerülethez tartozott (ApCsel 16,12). A filippi híveket bensőséges ragaszkodás fűzte Pálhoz, de példaadó keresztény életük és áldozatkészségük miatt az Apostol is szívből szerette híveit (1,3–8). Harmadik útján kétszer is meglátogatta őket, és személyes szükségleteire egyedül tőlük fogadott el anyagi támogatást (Fil 4,15.16; 2Kor 11,8.9). Ragaszkodásuknak különösen akkor adták megható jelét, amikor Pál első római fogságában volt. Pénzadományukkal elküldték hozzá képviselőjüket, Epafroditoszt, hogy szolgálatára legyen (Fil 2,25; 4,18). Epafroditosz Rómában súlyosan megbetegedett. Mikor végre fölgyógyult, Pál ezzel a köszönőlevéllel küldte vissza híveihez, akik után annyira vágyakozott (2,26–30). A levél első része személyesebb jelegű (1–2. fejezet). A filippiek képviselőjük útján érdeklődtek az Apostol sorsa és az evangélium ügyének állása felől. Pál biztosítja őket, hogy fogsága is az evangélium terjedésének hasznára van (1,12–14), de kifejezi reményét, hogy hívei javára nemsokára kiszabadul (1,25.26; 2,23.24). A filippi egyházban jó szellem uralkodott, de a szeretetre és alázatra való buzdítást azért szükségesnek tartotta az Apostol Az utóbbival kapcsolatos a Krisztus megalázkodásáról és fölmagasztalásáról szóló mély értelmű, teológiai szempontból is nagy jelentőségű szakasz (2,5–11). A levél második része óvás a tévtanítóktól és további buzdítás a keresztény tökéletességre és a tiszta, lelki örömre (3–4. fejezet). Az Apostol levelei közül ez a legközvetlenebb hangú atyai és baráti levél, amely híven tükrözi Pál nemes szívét és mély érzésvilágát.