Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás

Pál apostol második levele a korintusiakhoz

A korintusi egyháznak szóló második levelét az első után körülbelül egy évvel írhatta Pál. A közben lefolyt eseményekről nincsen pontos értesülésünk. A Szentírás magyarázói különféleképpen egészítik ki és állítják össze a rendelkezésünkre álló adatokat. Elfogadható magyarázat szerint Timóteus, az első levél vivője, szomorú hírekkel tér vissza az apostolhoz Efezusba. Pál ekkor rövid időre Korintusba utazik, hogy helyreállítsa az egyház belső rendjét. Fáradozása azonban nem jár eredménnyel. Többen szembeszállnak vele, sőt az egyik korintusi keresztény nyilvánosan meg is sérti (2Kor 2,5–10; 7,12). Az Apostol visszatér Efezusba, s a befejezésre váró missziós munka miatt (1Kor 16,9) elhalasztja Makedóniába tervezett útját (1Kor 16,5–8). Timóteust küldi Makedóniába (ApCsel 19,22). Efezusból szigorú hangú levelet ír a korintusi egyháznak (2Kor 2,3–9; 7,8–12), s ezt Titusszal küldi el (7,5–17; 12,18). Ez a levél nem maradt fönn számunkra. Közben az Apostol kénytelen elhagyni Efezust, és Makedóniába utazik (ApCsel 19,23; 20,1). Ott találkozik Titusszal, aki vigasztalóbb híreket hoz Korintusból. Erre, Kr. u. 57-ban, Makedóniából (2Kor 2,13; 9,2.4), valószínűleg Filippi városából, újabb levelet ír Korintusba: ma ezt nevezzük a második korintusi levélnek. Pál kifejezett célja a levéllel az, hogy előkészítse újabb korintusi látogatását (13,10). A hívek jó része ugyanis őszintén megbánta a történteket, és várta az Apostol jövetelét. Mások viszont Pál ellenfeleinek, az ószövetségi hagyományokhoz ragaszkodó zsidókeresztényeknek hatására még mindig gyanakvó szemmel tekintettek az apostolra. A zsidókeresztények különféle erkölcsi hibákkal: csalárdsággal, nagyravágyással, állhatatlansággal és gyávasággal vádolták, s apostoli hivatását és rátermettségét is kétségbe vonták (7,2; 10,2.9–11; 11,7.16; 12,16–18). Az Apostol levelének első részében védekezik az igaztalan gyanúsítások ellen, és megmagyarázza apostoli küldetésének mivoltát és föladatait (1–7. fejezet). A második részben erélyesen megcáfolja az ellene fölhozott vádakat, és leszámol ellenfeleivel (10–13. fejezet). Közben a 8. és 9. fejezetben buzdítja a korintusiakat, hogy a jeruzsálemi egyház javára régebben megkezdett gyűjtést eredményesen fejezzék be. A levél hangja és tartalma olyan jellegzetes, hogy hitelességét általánosan elismerik.