Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás

Pál apostol első levele Timóteushoz

Timóteus Pál apostol kedves tanítványa, hűséges kísérője és munkatársa volt. A kis-ázsiai Likaónia tartomány Lisztra nevű városából származott. Atyja pogány volt, de anyja, Euniké, és nagyanyja, Loisz, buzgó zsidó, s ők az ószövetségi vallás szellemében nevelték az ifjút (ApCsel 16,1; 2Tim 1,5; 3,15). Valószínűleg mindhármukat akkor térítette keresztény hitre az apostol, amikor első missziós útján Lisztrában járt (ApCsel 14,6–19). Második útján Lisztrában maga mellé vette Timóteust (ApCsel 16,2.3), s ettől fogva, amint az apostoli levelek címzései tanúsítják, szinte állandóan kíséretében volt. Szerette és értékelte kísérőjét (Fil 2,19–23), és fiatal kora ellenére először Tesszalonikában (1Tessz 3,1–8), majd Korintusban (1Kor 4,17; 16,10) fontos föladatok teljesítésével bízta meg. Az Apostol mellett van római fogsága idején (Fil 1,1; 2,19; Kol 1,1; Filem 1), és kiszabadulása után elkíséri keleti útjára, majd az efezusi egyház vezetésére kap megbízatást (1Tim 1,3). Mikor azonban Pál ismét fogságba kerül, és élete végének közeledését érzi, Rómába hívja szeretett tanítványát (2Tim 4,21). Az Apostol vértanúhalála után Timóteus visszatért Efezusba, és a hagyomány szerint Nerva császársága idején, 97-ben halt vértanúhalált. Az efezusi egyház vezetése nem csekély terhet rótt Timóteus vállára. A „ragadozó farkasok”, akikre Pál célzott, amikor Milétoszban elbúcsúzott az efezusi elöljáróktól (ApCsel 20,29), valóban rátörtek az egyházra. Timóteus föladata volt, hogy a hamis tanításokkal szemben megvédje a hívek igaz hitét, vigyázzon a közösség életének belső rendjére, és az apostoli munkát, az egyházközségek szervezését is tovább folytassa. Az Apostol maga is érzi a föladat súlyosságát, és ebben a levélben siet utasításaival és tanácsaival szeretett tanítványa segítségére.