Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás
Pál apostol első levele a tesszalonikaiakhoz
Az Égei-tenger partján fekvő Tesszalonika, a mai Szaloniki Makedónia fővárosa és a Római Birodalom egyik jelentős kikötője és kereskedelmi központja volt. Pál, miután második missziós útján 51-ben átkelt Európába, Filippiből érkezett ide (ApCsel 17,1), és hosszabb ideig maradt (1Tessz 2,7–12; Fil 4,16). Először a zsidóknak hirdette az evangéliumot, s csak a csekély eredmény láttára fordult a pogányokhoz. A zsidó vallást követő pogányok közül és általában a pogány lakosság köréből sokan lettek kereszténnyé. A zsidók végül is irigységből zavargást keltettek ellene, úgyhogy el kellett hagynia a várost (ApCsel 17,1–10). Béreán keresztül Athénbe vette útját. Közben állandó aggodalommal gondolt a fiatal tesszalonikai egyházra, és Athénből Timóteust küldte az ottani hívekhez, hogy megerősítse őket hitükben zsidó üldözőikkel szemben és hírt hozzon helyzetükről (ApCsel 17,15; 1Tessz 3,1–5). Timóteus Korintusban találkozott az apostollal (ApCsel 18,5). Kedvező híreket hozott Tesszalonikából: a hívek állhatatosak a hitben, és példaadó szeretetben élnek, apostolukhoz és lelki atyjukhoz, Pálhoz pedig, a zsidók vádaskodásai ellenére is, szívből ragaszkodnak (1Tessz 3,6–10; 4,9.10). Némi aggodalomra adott azonban okot, hogy a hívek közül néhányan a fényűző nagyváros kísértései közt a pogányok bűneibe, különösen a tisztátalanság és a kapzsiság bűnébe estek (4,3–6), mások Krisztus közeli eljövetelének kifogásával tétlenségre adták magukat (4,11.12; 5,1–3), végül voltak, akiket az elhunyt keresztények sorsa nyugtalansággal töltött el (4,13–18). Az Apostol tehát levelének első részében hitükben és a személyéhez való ragaszkodásban erősíti híveit (1–3. fejezet), a másodikban pedig a méltó keresztény életre buzdít, és kifejti a Krisztus második eljövetelére vonatkozó tanítást (4–5. fejezet). A levelet hamarosan Timóteus megérkezése után, 51-ben vagy 52-ben írta Korintusból. Időrendben ez az Apostol első levele.