38 1Dávid zsoltára. Emlékeztetőül. 2URam, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban! 3Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed. 4Nincs ép hely testemen sújtó haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt. 5Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám. 6Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt. 7Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol. 8Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen. 9Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom. 10Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom. 11Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem. 12Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem. 13Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap. 14De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját. 15Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés. 16Mert benned reménykedem, URam, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem! 17Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog - gondoltam -, ne lennének dölyfösek velem szemben! 18Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom. 19Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt. 20De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. 21Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem. 22Ne hagyj el engem, URam, Istenem, ne légy távol tőlem! 23Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!