116 1Szeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. 2Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek. 3Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban vagyok. 4De az ÚR nevét hívom segítségül: Ó URam, mentsd meg életemet! 5Kegyelmes és igazságos az ÚR, irgalmas a mi Istenünk. 6Megőrzi az ÚR az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít. 7Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR! 8Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól, 9az ÚR színe előtt járhatok az élők földjén. 10Hittem, ha így szólok is: Igen nyomorult vagyok! 11Kétségbeesésemben mondtam: Minden ember hazug! 12Mit fizessek az ÚRnak a sok jóért, amit velem tett? 13A szabadulásért fölemelem a poharat, és az ÚR nevét hirdetem. 14Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat, egész népe jelenlétében. 15Drágának tekinti az ÚR híveinek halálát. 16Ó, URam, én a szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia: levetted rólam a bilincset. 17Hálaáldozatot mutatok be neked, és az ÚR nevét hirdetem. 18Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében, 19az ÚR házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az URat!