109 1A karmesternek: Dávid zsoltára. Dicsérlek téged, Istenem, ne maradj néma! 2Mert bűnösök és alattomosok tátották fel szájukat ellenem, hazug nyelvvel beszélnek velem. 3Gyűlölködő szavakkal vettek körül, ok nélkül harcolnak ellenem. 4Szeretetemre vádaskodással felelnek, de én imádkozom. 5Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel a szeretetért. 6Állíts szembe vele egy bűnös embert, és vádló álljon jobbja felől! 7A törvénykezésből bűnösként kerüljön ki, még az imádsága is váljék vétekké! 8Kevés ideig éljen, tisztségét más kapja meg! 9Fiai maradjanak árván, felesége pedig özvegyen! 10Szüntelenül bolyongjanak és kéregessenek fiai, a romok között keresgéljenek! 11Foglalja le mindenét a hitelező, idegenek fosszák meg szerzeményétől! 12Senki se maradjon hűséges hozzá, senki se könyörüljön árváin! 13Irtsák ki az utódait, már a következő nemzedék feledje el nevüket! 14Még ősei bűnére is emlékezzék az ÚR, anyjának vétkét se felejtse el! 15Legyenek ezek mindig az ÚR előtt, emléküket pedig irtsa ki a földről! 16Mivel nem volt gondja arra, hogy másokkal szeretettel bánjon, hanem a nyomorult és szegény embert, a megtört szívűt halálba kergette. 17Szerette az átkot: érje is utol! Nem telt kedve az áldásban: maradjon is távol tőle! 18Magára vette az átkot, mint a ruhát: hatoljon bele, mint a víz, csontjaiba, mint az olaj! 19Az legyen ruhája, amely befedi, és öve, melyet állandóan visel! 20Ezzel büntesse meg vádlóimat az ÚR, akik rosszat mondanak rólam! 21De te, URam, Uram, tégy jót velem nevedért! Jóságos szereteteddel ments meg engem! 22Mert én nyomorult és szegény vagyok, a szívem is sajog bennem. 23Mint megnyúlt árnyéknak, úgy kell elmennem, elsöpörnek, mint a sáskát. 24Térdem rogyadozik a koplalás miatt, testem lefogyott, sovány. 25Gyalázatos lettem az emberek előtt, néznek rám, és fejüket csóválják. 26Segíts meg, URam, Istenem! Szabadíts meg kegyelmesen! 27Hadd tudják meg, hogy ez a te kezed műve, hogy te tetted ezt, URam! 28Ha ők átkoznak is, te megáldasz, ha rám támadnak, megszégyenülnek, szolgád pedig örülni fog. 29Vádlóimat borítsa gyalázat, lepje el őket a szégyen, mint egy köpeny! 30Hangos szóval magasztalom az URat, és dicsérem őt a sokaság előtt, 31mert odaáll a szegény pártjára, megszabadítja a halálos ítélettől.