³²Ekkor arra a helyre értek, amelynek neve Gecsemáné, és így szólt tanítványaihoz: „Üljetek le itt, amíg imádkozom.” ³³Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, azután rettegni és gyötrődni kezdett, ³⁴majd így szólt hozzájuk: „Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok.” ³⁵Egy kissé tovább ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra. ³⁶És így szólt: „Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te.” ³⁷Amikor visszament, alva találta őket, és így szólt Péterhez: „Simon, alszol? Nem voltál képes egyetlen órát virrasztani? ³⁸Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” ³⁹Újra elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. ⁴⁰Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük elnehezült; és nem tudták, mit feleljenek neki. ⁴¹Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk: „Aludjatok tovább és pihenjetek! Elég! Eljött az óra! Íme, átadatik az Emberfia a bűnösök kezébe. ⁴²Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki engem elárul.”

KNB SZIT STL BD RUF KG