36 ¹Azután így folytatta beszédét Elíhú: ²Légy egy kis türelemmel, majd fölvilágosítlak, mert van még mondanivalóm Istenről. ³Messziről hozom, amit tudok, hogy igazoljam Alkotómat, ⁴mert beszédem valóban nem hazugság. Tökéletes tudás áll előtted. ⁵Milyen hatalmas az Isten! Mégsem vet meg senkit. Hatalmas, erős szívű. ⁶Nem tartja életben a bűnöst, de a nyomorultnak igazságot szolgáltat. ⁷Nem veszi le szemét az igazról, sőt királyi trónra ülteti, örökre fölmagasztalja. ⁸Ha pedig bilincsekbe verik, és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket, ⁹ezzel tettüket adja tudtukra, és vétkeiket, mert fölfuvalkodtak. ¹⁰Megnyitja fülüket az intelem befogadására, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságból. ¹¹Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, napjaikat jólétben töltik, és éveiket boldogságban. ¹²De ha nem hallgatnak rá, dárda üti át őket, és kimúlnak tudatlanságuk miatt. ¹³Az elvetemült szívűek dacosak maradnak, nem kiáltanak Istenhez, ha megkötözi őket. ¹⁴Már fiatalon elhal a lelkük, s életük, mint a paráznáké. ¹⁵A nyomorultat a nyomorúság által menti meg, és a sanyargatás által nyitja meg fülüket az Isten. ¹⁶Téged is kivezetne a nyomorúság torkából tágas helyre, ahol nincs szorultság, és bőven kerülne asztalodra zsíros étel. ¹⁷De te igaztalan ítélkezéssel vagy tele, és jogosan ér utol az ítélet. ¹⁸Csak az indulat ne ragadjon el, ha csapás ér, és ne áltasd magad nagy váltságdíjjal. ¹⁹Eljut-e hozzá a nyomorúságból segélykiáltásod és minden erőfeszítésed? ²⁰Ne vágyódj arra az éjszakára, amikor népek tűnnek el a helyükről! ²¹Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett! ²²Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester? ²³Ki kérheti tőle számon magatartását? Ki meri azt mondani róla, hogy álnokul járt el? ²⁴Inkább arra gondolj, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek! ²⁵Minden ember reá tekint, de mint halandó, csak messziről látja. ²⁶Milyen magasztos az Isten! De nem ismerhetjük meg, éveinek száma kifürkészhetetlen. ²⁷Mert összegyűjti a vízcseppeket, a felhőből esőt szitál, ²⁸amelyet a fellegek árasztanak, bőségesen hullatnak az emberre. ²⁹Értheti-e valaki, miért terül szét a viharfelhő, miért dörög annak sátra? ³⁰Világosságot áraszt maga körül, de a tenger mélyét beborítja. ³¹Mert ezekkel ítélkezik a népek fölött, de eledelt is ad bőségesen. ³²Mindkét kezét villámfény borítja, és ráküldi ellenfeleire. ³³Hírt ad róla a mennydörgés, a jószág is érzi közeledését.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet