1 1Fenyegető jövendölés. Habakuk próféta látomása. 2Meddig kell még kiáltanom, URam, miért nem hallgatsz meg? Kiáltok hozzád az erőszak miatt, de nem segítesz! 3Miért kell látnom a romlottságot, és néznem a nyomorúságot? Erőszak és önkény van szemem előtt. Folyik a per, és viszály támad. 4Azért nem érvényesül a törvény, nem hoznak soha igaz ítéletet, mert a bűnös kijátssza az igazat: ezért hoznak igazságtalan ítéletet. 5Nézzétek a népeket és lássátok, ámulva csodálkozzatok, mert olyan dolgot viszek véghez napjaitokban, amit nem is hinnétek, ha elbeszélnék! 6Mert most útnak indítom a káldeusokat, ezt a kegyetlen és szilaj népet. Bejárja ez a széles földet, birtokába vesz hajlékokat, amelyek nem az övéi. 7Rettenetes, félelmetes ez a nép, önmaga szabja meg törvényét és méltóságát. 8Lovai gyorsabbak a párducoknál, és vadabbak a pusztai farkasoknál, vágtatnak lovasai. Noha messziről jönnek lovasai, repülnek, mint a zsákmányra lecsapó sasok. 9Mind erőszakos szándékkal jön, arcuk csak előre néz, annyi foglyot ejtenek, mint a föveny. 10Csúfot űz a királyokból, kineveti a hatalmasokat. Nevet az erődítményeken, sáncot emel a földből, és elfoglalja őket. 11Azután mást gondol, és továbbmegy. Vétkes ő, mert a saját erejét isteníti. 12URam, ősidőktől fogva te vagy az én szent Istenem! Nem fogunk meghalni! URam, te az ítélet eszközévé tetted őt! Kősziklám, te arra szántad, hogy büntessen! 13Szemed tiszta, nem nézheti a rosszat, nem tudod elnézni az elnyomást. Miért nézed hát el a hűtlenséget, miért hallgatsz, amikor a bűnös tönkreteszi a nála igazabbat? 14Olyanná tetted az embert, mint a tenger halait, mint a férget, amelynek nincs ura. 15Mindenkit kifog horoggal, hálójába terel, és kerítőhálójába gyűjt; azután örül és vigad. 16Ezért áldoz hálójának, és tömjénez kerítőhálójának. Mert ezekkel szerez gazdag jövedelmet és bőséges élelmet. 17Vajon örökké tart az, hogy kiveti hálóját, és gyilkolja a népeket kíméletlenül?