92 (91). ZSOLTÁR. AZ IGAZ ÉNEKE

92 ¹(Zsoltár, szombati ének.) ²Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni; ³reggel hirdetni irgalmadat, éjszaka meg hűségedet, ⁴tízhúrú hárfával és lanttal, énekkel és muzsikával. ⁵Tetteid, Uram, örömmel töltenek el, kezed művein ujjongok: ⁶„Mily fönségesek a tetteid, Uram, s gondolataid nem lehet kifürkészni!” ⁷Az értelmetlen ember nem foghatja fel, a balga nem ismeri meg őket soha. ⁸A bűnösök nőhetnek, mint a fű, a gonoszok csillogva járhatnak: örök pusztulásra vannak ítélve mind, ⁹de te fölséges vagy örökkén-örökké. ¹⁰Lám, ellenségeidnek el kell pusztulniuk, a gonosztevőket szétszórják mind, de belém erőt öntesz. ¹¹Fejem fölemelted, mint a bivaly szarvát, és fölkentél színtiszta olajjal. ¹²Szemem letekint ellenségeimre, fülem hallja a gonoszokat. ¹³Az igaz virul, mint a pálma, fölfelé nő, mint a Libanon cédrusa. ¹⁴Az Úr házában vannak elültetve, Istenünk csarnokában virágoznak. ¹⁵Még öregkorukban is gyümölcsöt teremnek, tele vannak nedvvel és élettel, ¹⁶hogy hirdessék: „Az Úr igazságos ő az én sziklám, igazságtalanság nincsen benne!”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár