65 (64). ZSOLTÁR. HÁLAIMA

65 ¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára, ének.) ²Téged illet a dicsőítés Sionban, Istenem, neked tesznek fogadalmakat. ³Te meghallgatod a kéréseket, ⁴ezért bűnével terhelten hozzád siet minden ember. Vétkeink ránk nehezednek, de te megbocsátod őket. ⁵Boldog, akit kiválasztasz és fölemelsz, hogy csarnokaidban lakjék. Eltelünk házad javaival, templomodnak szentségével. ⁶Igazságosságodban meghallgatsz minket, Istenünk, segítőnk, s megrendítő, fönséges jeleket adsz. Te vagy a föld határainak reménye, s reménysége a távoli partoknak. ⁷Te, aki erőddel megszilárdítod a hegyeket, te, aki hatalommal övezed magad. ⁸Te csendesíted el a tenger morajlását, hullámainak vészjósló zúgását. A népek háborognak; ⁹félelem fogja el azokat, akik a föld határain laknak. Jeleid láttán öröm tölti el kelet és nyugat kapuit. ¹⁰Meglátogattad a földet és megitattad, áldásod bőségével elárasztottad. Isten patakja tele van vízzel; jó termést adtál gabonából, s a földet is előkészítetted: ¹¹barázdáit megöntözted, göröngyeit simára porlasztottad, esővel fellazítottad, és a sarjadó vetést megáldottad. ¹²Jóságod koszorújával koronáztad az évet, kocsid nyomában jólét jár és bőség; ¹³pezsdülnek a puszta legelői, a dombok vígságba öltöznek; ¹⁴a réteket nyájak lepik el, a völgyekben gabona hullámzik. Minden ujjong és dalol színed előtt!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár