(42.) EGY LEVITA PANASZA SZÁMŰZETÉSBEN

42 ¹(A karvezetőnek – Korach fiainak tanítókölteménye.) ²Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram. ³Lelkem szomjazik az Isten után, az élő Isten után. Mikor mehetek már, hogy lássam Isten arcát? ⁴Könny a kenyerem nappal és éjjel, ha naponta mondják: „Hol marad Istened?” ⁵A szívem megdobban, ha arra gondolok, hogyan vonultam be a fönséges sátorba, az Úr házába, ujjongás és énekszó közepette a vidám ünnepi közösséggel. ⁶Lelkem, miért vagy szomorú és miért háborogsz? Remélj az Úrban és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét ⁷és Istenemet! A lelkem roskadozik, amikor a Jordán földjén a Hermon felől rád gondolok, te kicsi hegy. ⁸Örvény hívja az örvényt vizeid zuhogásában, s minden örvényed és hullámod rám zúdul. ⁹Nappal az Úr adja kegyelmét és éjjel neki énekelek, áldom éltető Istenemet. ¹⁰Így szólok Istenhez: Sziklám vagy, miért feledkeztél meg rólam? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva? ¹¹A velőmbe hatol, ha ellenségeim gúnyolódnak, ha naponta mondják: „Hol maradt Istened?” ¹²De miért vagy szomorú, lelkem, és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár