42-43 (41-42). ZSOLTÁR
42
1(A karvezetőnek
– Korach fiainak tanítókölteménye.)
2Ahogy a szarvasünő a forrás vizére
kívánkozik,
úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram.
3Lelkem szomjazik az Isten után,
az élő Isten után.
Mikor mehetek már,
hogy lássam Isten arcát?
4Könny a kenyerem nappal és éjjel,
ha naponta mondják:
„Hol marad Istened?”
5A szívem megdobban, ha arra gondolok,
hogyan vonultam be a fönséges sátorba,
az Úr házába,
ujjongás és énekszó közepette
a vidám ünnepi közösséggel.
6Lelkem, miért vagy szomorú
és miért háborogsz?
Remélj az Úrban és majd újra dicsőítem,
mint arcom felderítőjét
7és Istenemet!
A lelkem roskadozik,
amikor a Jordán földjén
a Hermon felől rád gondolok, te kicsi hegy.
8Örvény hívja az örvényt
vizeid zuhogásában,
s minden örvényed és hullámod rám zúdul.
9Nappal az Úr adja kegyelmét
és éjjel neki énekelek,
áldom éltető Istenemet.
10Így szólok Istenhez: Sziklám vagy,
miért feledkeztél meg rólam?
Miért kell szomorúan járnom,
ellenségtől szorongatva?
11A velőmbe hatol,
ha ellenségeim gúnyolódnak,
ha naponta mondják:
„Hol maradt Istened?”
12De miért vagy szomorú, lelkem,
és miért háborogsz?
Remélj Istenben és majd újra dicsőítem,
mint arcom felderítőjét és Istenemet!