Szent István Társulati Biblia

A Zsoltárok könyve

24 (23). ZSOLTÁR. BEVONULÁS A SZENTÉLYBE 24 1(Dávid zsoltára.)
Az Úré a föld és ami betölti,
a földkerekség és minden lakója.
2Ő alapozta tengerekre,
és megerősítette a vizek fölött.
3Ki mehet föl az Úr hegyére?
Ki állhat az ő szent helyén?
4Akinek a keze tiszta és ártatlan a szíve,
akinek az esze nem csaláson jár,
s aki nem esküszik hamisan.
5Az Úr az ilyet áldja meg,
Istenétől, gyámolától megkapja jutalmát.
6Ez lesz a sorsa a népnek, amely őt keresi,
amely a te arcodat keresi, Jákob Istene.
7Emeljétek föl fejeteket, kapuk,
ősi kapuszárnyak, táruljatok,
hadd vonuljon be a dicsőség királya!
8Ki a dicsőség királya?
Az Úr, a hatalmas és erős.
Az Úr, a harcban verhetetlen.
9Emeljétek föl fejeteket, kapuk,
ősi kapuszárnyak, táruljatok,
hadd vonuljon be a dicsőség királya!
10Ki ez a dicsőség királya?
A Seregek Ura a dicsőség királya.