2Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos énekemtől? 3Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet. 4Mégis te vagy a Szent, aki Izrael szentélyében lakik. 5Atyáink benned reménykedtek, reméltek, s te megszabadítottad őket. 6Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak. 7De én csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje. 8Mind, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét. 9„Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!”