120 (119). ZSOLTÁR.
A BÉKE ELLENSÉGEI
120
1(Zarándokének.)
Az Úrhoz kiáltottam
szorongattatásomban,
és ő meghallgatott.
2Mentsd meg lelkemet, Uram,
a gonosz ajaktól,
mentsd meg az álnok nyelvtől!
3Mivel fizessen neked, te csalárd kígyó,
te álnok nyelv?
4A harcosnak hegyes nyilával,
s a bozótnak izzó tüzével!
5Jaj nekem,
hogy a Mesekben kell időznöm
és Kedár sátraiban kell laknom!
6Lelkem már túl soká tartózkodik
azok közt, akik a békét gyűlölik.
7Békét akarok, de hogyha beszélek,
az nekik háború.