A Zsoltárok könyve

107 (108). ZSOLTÁR ISTEN KIMENT MINDEN VESZÉLYBŐL 107 ¹(Alleluja!)
Magasztaljátok az Urat, mert jó:
irgalma örökké megmarad.
²Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr,
akiket kiszabadított az ellenség kezéből.
³Akiket összegyűjtött az országokból,
napkeletről és napnyugatról,
északról és délről.
⁴Kietlen földön bolyongtak a pusztán,
nem találtak utat lakható hely felé.
⁵Éhség és szomjúság gyötörte őket,
életüket pusztulás fenyegette.
⁶Szorultságukban az Úrhoz kiáltottak,
és ő megmentette őket
minden félelmüktől.
⁷Egyenes úton vezette őket,
hogy lakható helyre jussanak.
⁸Köszönjék meg az Úrnak
minden kegyelmét és csodáit,
amelyeket az emberek fiaiért tett!
⁹Mert az éhezőket jóllakatta,
s a nyomorgókat ellátta javakkal.
¹⁰A sötétben és a halál árnyékában ültek,
megbilincselve, nyomorban és vasban.
¹¹Mert ellenszegültek az Isten szavának,
és megvetették a Fölséges törvényét.
¹²Ezért szívüket bánattal puhította,
megtántorodtak s nem jött senki,
hogy támogassa őket.
¹³Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak,
s megmentette őket minden félelmüktől.
¹⁴Kivezette őket a sötétségből
s a halál árnyékából,
és széttörte bilincsüket.
¹⁵Köszönjék meg az Úrnak
minden kegyelmét és csodáit,
amelyeket az emberek fiaiért tett!
¹⁶Mert bezúzta az érckapukat,
és a vaszárakat kettétörte.
¹⁷Bűneik miatt erőtlenek voltak,
mulasztásaikért bűnhődniük kellett.
¹⁸Megundorodtak minden ételtől,
közel jutottak a halál kapujához.
¹⁹Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak,
s megmentette őket minden félelmüktől.
²⁰Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket,
életüket kimentette a veremből.
²¹Köszönjék meg az Úrnak
minden kegyelmét, és csodáit,
amelyeket az emberek fiaiért tett!
²²Mutassanak be neki hálaáldozatot
és boldogan hirdessék tetteit.
²³Akik hajóikon bejárják a tengert,
és kereskednek a nagy vizeken:
²⁴ők is látták az Úr tetteit,
a mélyben szemlélték csodáit.
²⁵Szavával vihart támasztott,
magasba emelte a hullámokat.
²⁶Ezek az égig tornyosultak,
aztán lebuktak a mélybe,
őket pedig a kín emésztette.
²⁷Mint a részegek inogtak ide-oda
és minden bölcsességüknek vége volt.
²⁸Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak,
s megmentette őket minden félelmüktől.
²⁹A vihart szellővé szelídítette,
s a tenger hullámai elcsitultak.
³⁰Örültek, hogy nagy csendesség lett,
s elvezette őket az áhított kikötőbe.
³¹Köszönjék meg az Úrnak
minden kegyelmét és csodáit,
amelyeket az emberek fiaiért tett!
³²Adjanak hálát neki a nép gyülekezetében!
A vének tanácsában dicsőítsék!
³³Folyókat pusztává változtatott,
és vízforrásokat szomjas földdé.
³⁴Termékeny földet szikes mezővé,
lakóinak gonoszsága miatt.
³⁵Aztán a pusztát ismét tóvá változtatta,
a kiszáradt földet vizek forrásává.
³⁶Az éhezőket odatelepítette,
hogy otthont teremtsenek rajta.
³⁷Művelték a földet, szőlőt ültettek,
és gazdagon arattak.
³⁸Megáldotta őket, számuk hatalmas lett,
s nyájaikat is megszaporította.
³⁹Azután újra megfogyatkoztak,
baj és szükség emésztette őket.
⁴⁰Ám, aki a fejedelmeket is
megvetéssel sújtja,
s úttalan pusztán hagyja bolyongani:
⁴¹az fölemelte a szegényt a nyomorból,
és megsokasította nemzetségüket,
miként a nyájakat.
⁴²Az igazak látják ezt és örülnek,
s minden gonosz száj elnémul.
⁴³Ki a bölcs? Jegyezze ezt meg!
Értse meg, milyen az Úr kegyelme!