IV. A HÚSVÉT ÉS AZ ÚTRA KELÉS

A húsvét megülése.

9 ¹Azt mondta az Úr Mózesnek a Sínai pusztából való kivonulásuk után a második esztendő első hónapjában: ²„Izrael fiai az arra kijelölt időben üljék meg a húsvétot. ³E hónap tizennegyedik napján üljétek meg, estefelé (a kijelölt időben), a rá vonatkozó törvények és szabályok szerint.” ⁴Mózes tehát megparancsolta Izrael fiainak, hogy tartsák meg a húsvétot. ⁵Az első hónap tizennegyedik napján tartották meg, estefelé, a Sínai pusztában egészen úgy tartották meg Izrael fiai, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.

Kivételes esetek.

⁶Azok az emberek, akik haláleset miatt tisztátalanná váltak, s így azon a napon nem ülhették meg a húsvétot, még aznap odamentek Mózeshez és Áronhoz, ⁷és ezt mondták ezek az emberek: „Haláleset miatt tisztátalanná váltunk. De miért rövidülnénk meg azért, mert az arra kijelölt napon nem ajánlhatjuk fel áldozati ajándékainkat az Úrnak Izrael fiainak sorában?” ⁸Erre Mózes így válaszolt: „Várjatok! Meghallgatom, mit parancsol az Úr ilyen esetben.” ⁹S az Úr így szólt Mózeshez: ¹⁰„Mondd meg Izrael fiainak: Ha valaki közületek vagy utódaitok közül haláleset miatt tisztátalanná válik, vagy messze földön jár, azért tartsa meg a húsvétot. ¹¹A második hónap tizennegyedik napján tartsák meg, estefelé kovásztalan kenyeret és keserű salátát egyenek. ¹²De ne hagyjanak belőle reggelre; s csontot ne törjenek. A húsvétra vonatkozó törvényt teljes egészében megtartva üljék meg. ¹³Azt ellenben, aki tiszta, s nincs úton, mégis elmulasztja a húsvétot megtartani, az ilyen személyt ki kell irtani a közösségből, mivel nem a kijelölt időben mutatja be áldozati adományát az Úrnak; az ilyennek lakolnia kell bűnéért. ¹⁴S ha egy idegen megszáll nálatok, s meg akarja a húsvétot az Úrnak tartani, pontosan úgy járjon el, ahogy a húsvétra vonatkozó törvény és szabály előírja. Egy és ugyanazon törvény vonatkozik rátok, az idegenre éppúgy, mint a közületek valóra.”

A felhő.

¹⁵Azon a napon, amelyen a hajlék elkészült, felhő borította be a hajlékot a tanúság sátorában, és estétől reggelig mintha tűz égett volna a hajlék fölött. ¹⁶Mindig így volt: (nappal) felhő borította, éjjel meg tűz látszott fölötte. ¹⁷Amikor a felhő fölemelkedett a hajlékról, Izrael fiai útra keltek, s ott ütöttek tábort Izrael fiai, ahol a felhő leereszkedett. ¹⁸Izrael fiai az Úr parancsára keltek útra, s az Úr parancsára ütöttek tábort. Amíg a felhő a hajlék fölött maradt, addig táboroztak. ¹⁹Ha hosszú ideig maradt is a felhő a hajlék fölött, Izrael fiai kitartottak az Úr szolgálatában, s nem bontottak tábort. ²⁰Előfordult, hogy csak néhány napig maradt a felhő a hajlék fölött, akkor az Úr parancsára tábort vertek, majd az Úr parancsára útra keltek. ²¹Sőt, az is megtörtént, hogy csak reggelig maradt a felhő: reggel a felhő fölemelkedett, s akkor ők útra keltek. Ha nappal vagy éjjel maradt, aztán fölemelkedett a felhő, akkor elindultak. ²²S ha a felhő két napig vagy egy hónapig, sőt még hosszabb ideig ott maradt a hajlék fölött, ott lebegett fölötte, Izrael fiai is táboroztak, s nem indultak tovább. ²³Az Úr parancsára táboroztak, s az Úr parancsára keltek útra. Az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára követték az Úr útmutatásait.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet