Keresés a Bibliában

A Jordánon túli terület felosztása.

32 1Ruben fiainak és Gád fiainak nagy és értékes állatállományuk volt. Amikor tehát látták, hogy Jazer vidéke és Gileád földje milyen alkalmas állattartásra, 2Ruben fiai és Gád fiai odamentek Mózeshez, Eleazár paphoz és a közösség vezetőihez és így szóltak: 3„Atarot, Dibon, Jazer, Nimra, Hesbon, Eleale, Szebam, Nebo és Meon, 4az a föld, amelyet az Úr Izrael közösségének szerzett, alkalmas állattartásra, s szolgáidnak nyájaik vannak.” 5Majd folytatták: „Ha tetszésre találtunk szemetekben, akkor adjátok ezeket a földeket szolgáitoknak tulajdonul. Ne vezessetek bennünket a Jordánon túlra!” 6Mózes azonban így válaszolt Ruben és Gád fiainak: „Testvéreitek hadba vonulnak, és ti itt akartok maradni? 7Miért veszitek el Izrael fiainak a kedvét, hogy arra a földre vonuljon, amelyet az Úr adott neki? 8Már atyáitok is így tettek, amikor Kádes-Barneából előre küldtem őket az országot szemügyre venni! 9Az Eskol völgyéig fölmentek, megnézték a földet, aztán elvették Izrael fiainak a kedvét, úgyhogy nem akartak bevonulni abba az országba, amelyet az Úr adott nekik. 10De az Úr haragja fölgerjedt azon a napon, s megesküdött: 11„Azok közül a férfiak közül, akik Egyiptomból kivonultak, húsz évtől fölfelé egy se látja meg azt a földet, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígértem, mert nem követtek egészen hűségesen, 12kivéve a kenezita Kálebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nun fiát, mivel ők egészen hűségesek voltak.” 13Az Úr haragja fölgerjedt Izrael ellen, s így negyven évig bolyongtak a pusztában, míg az az egész nemzedék, amely olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, ki nem pusztult. 14S lám, most ti – a gonoszok ivadékai – atyáitok nyomdokaiba léptek, hogy fokozzátok az Úr haragját Izrael ellen. 15Ha elfordultok tőle, még tovább fog tartani a pusztában való bolyongás. Rosszat tesztek az egész népnek.” 16Mózeshez fordultak és folytatták: „Aklokat szeretnénk itt építeni nyájainknak, s városokat családjainknak. 17De Izrael fiainak az élén fegyvert ragadunk, míg a nekik szánt földre nem vezetjük őket, csupán családjaink maradnak a megerősített városokban (védve) az ország lakói elől. 18Addig nem térünk vissza házunkba, míg Izraelnek minden fia meg nem kapja örökrészét. 19Sőt, nem akarunk örökrészt sem a Jordánon túl, nekünk akkorra már meglesz az örökrészünk keleten, a Jordánon innen.” 20Mózes ezt válaszolta nekik: „Ha csakugyan így akartok tenni, ha fölfegyverkeztek az Úr színe előtt a harcra, 21s mind átmentek – harcra készen – a Jordánon túlra az Úr színe előtt, amíg ő ki nem űzi minden ellenségét maga előtt, 22akkor legyetek az Úr és Izrael színe előtt mentesek (minden további kötelezettségtől), s legyen ez a föld a tiétek az Úr színe előtt. 23Ha azonban nem így jártok el, s ezáltal vétkeztek az Úr ellen, ti lássátok, milyen büntetés ér majd benneteket bűneitekért! 24Építsetek hát városokat családjaitoknak és aklokat nyájaitoknak! De úgy tegyetek, amint megígértétek!” 25Gád fiai és Ruben fiai erre így feleltek Mózesnek: „Szolgáid azt fogják tenni, urunk, amit te parancsolsz. 26Gyermekeink, asszonyaink, nyájaink és jószágaink itt maradnak Gileád városaiban, 27szolgáid ellenben hadba vonulnak, mind, aki alkalmas hadi szolgálatra, az Úr színe előtt, ahogy te, urunk, elrendelted.” 28Most Mózes kiadta rájuk vonatkozóan az utasításokat Eleazár papnak, Józsuénak, Nun fiának és Izrael törzsei fejeinek. 29Ezt mondta nekik Mózes: „Ha Gád fiai és Ruben fiai, mind, aki csak alkalmas fegyverforgatásra, hadba vonulnak veletek az Úr színe előtt a Jordánon túlra és megszerzik nektek az országot, adjátok nekik tulajdonul Gileád földjét. 30Ha azonban nem vonulnak veletek fölfegyverkezve a Jordánon túlra, Kánaán földjén, köztetek kapjanak örökrészt.” 31Gád fiai és Ruben fiai így válaszoltak: „Azt tesszük, amit az Úr parancsolt szolgáidnak! 32Fölfegyverkezve átvonulunk az Úr színe előtt Kánaán földjére, de örökrészünk maradjon a Jordánon innen!” 33Erre Mózes nekik adta – Gád fiainak és Ruben fiainak és József fia, Manassze törzse felének – az amoriták királyának, Szichonnak az országát, a földet és a városokat, beleértve a határmentét s a környékbeli városokat is. 34Gád fiai újra fölépítették Dibont, Atarotot, Aroert, 35Atrot-Sofant, Jazert, Jogbehát, 36Bet-Nimrát és Bet-Harant erős várossá, s hozzájuk aklokat is (építettek). 37Ruben fiai Hesbont, Elealét, Kirjatajimot, 38Nebót (más néven) Baál-Meont és Szibmát építették újjá, s a felépített városoknak nevet is adtak. 39Manassze fiának, Machirnak a fiai azonban Gileádba vonultak, meghódították és elűzték az ott lakó amoritákat. 40Mózes Machirnak, Manassze fiának adta Gileádot, s ez le is telepedett. 41Jair ellenben, Manassze fia kivonult, elfoglalta sátorfalvaikat, s elnevezte őket Jair sátorfalvainak. 42Ugyanígy Nobach is odavonult, meghódította Kenatot a hozzá tartozó helységekkel egyetemben, és elnevezte a saját nevéről Nobachnak.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF