A bölcsesség második megszemélyesítése

8 ¹Hát a bölcsesség nem kiált, és az okosság nem hallatja szavát? ²Fönt a magaslaton az út fölött, ott áll, ahol az utak keresztezik egymást. ³A város kapuinál, a kapuk nyílásánál hangosan kiáltja: ⁴„Férfiak, hozzátok intézem szózatom, emberek, nektek szól a szavam! ⁵Ó, ti együgyűek, legyetek okosak végre, és ti balgatagok, térjetek már észre! ⁶Figyeljetek ide! Amit hirdetek, az helyes, őszinte szóra nyílnak ajkaim. ⁷Mert az én számat az igazság mozgatja, ajkaim borzadnak minden álnokságtól. ⁸Számnak minden szava színtiszta igazság, nincsen benne semmi kitekert vagy hamis. ⁹Az értelmes embernek mind megfelel, aki szert tett a tudásra, az helyesli őket. ¹⁰Intelmemet vegyétek szívesebben, mint az ezüstöt, legyen a tudás kívánatosabb az aranynál, ¹¹Mert a bölcsesség jobb a korallnál, nem érhet föl vele semmilyen drágaság.”

A királyi bölcsesség

¹²„Nekem, a bölcsességnek birtokomban van az eszesség, én találtam fel az éleslátás tudományát. ¹²Az én tulajdonom a jó tanács és a siker, enyém az okosság és enyém a lelkierő. ¹³[Az Úr félelme a rossznak utálata.] A gőg és a fennhéjázás, a gonosz élet és a száj hamissága gyűlöletes nekem. ¹³Akik szeretnek, azokat szeretem, s aki keres, az rám is talál. ^{14 15}Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselők. ¹⁶Általam uralkodnak a fejedelmek, és ítélkeznek a főemberek az egész föld fölött. ^{17 18}Nálam van a gazdagság, s nálam a dicsőség, a tekintélyes vagyon és az igazságosság. ¹⁹Gyümölcseim jobbak, mint az arany s a színarany, hasznom többet ér, mint a válogatott ezüst. ²⁰Az igazságosság útjain járok, annak ösvényén, ami jogos. ²¹Azoknak, akik szeretnek, vagyont adok és megtöltöm csűrjeiket.”

A teremtő bölcsesség

²²„Alkotó munkája elején teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint legelső művét. ²³Az idők előtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése előtt. ²⁴Amikor létrehozott, még ősvizek sem voltak, és a forrásokból még nem tört elő víz. ²⁵Mielőtt a hegyek keletkeztek volna, korábban hívott létre, mint a halmokat, ²⁶amikor a földet és a mezőket még nem alkotta meg, és a föld első rögét sem. ²⁷Ott voltam, amikor az eget teremtette, s az ősvíz színére a kört megvonta, ²⁸amikor a felhőket fölerősítette, s az ősforrások erejét megszabta; ²⁹amikor kijelölte a tenger határát – és a vizek nem csaptak ki –, amikor megrajzolta a föld szilárd részét. ³⁰Ott voltam mellette mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt. ³¹Ott játszottam az egész földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között.”

Utolsó hívás

³²„Nos hát, fiaim, hallgassatok rám! Jól járnak, akik megtartják útjaimat. ³³Halljátok meg intő szavamat: legyetek bölcsek, s ne tagadjátok meg tőle a figyelmet! ³⁴Boldog ember, aki hallgat rám, aki napról napra őrködik ajtómnál, s őrzi kapuim félfáit. ³⁵Aki megtalál, az életet talál, és elnyeri az Úrnak tetszését. ³⁶De aki vét ellenem, saját lelkének árt, akik elvetnek, a halált kedvelik.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet