A Példabeszédek könyve

26 ¹Mint nyárhoz a havazás
és aratáshoz az eső,
éppen úgy nem illik a tisztség
a bolondhoz.
²Mint a felszálló veréb
és az elrepülő fecske,
a meg nem szolgált átok is
a semmibe száll.
³Mint korbács a lónak, szamárnak a zabla,
úgy jár a vessző a balgák hátának.
⁴A dőrének ne felelj balgasága módján,
mert különben hozzá hasonlóvá leszel.
⁵Felelj a dőrének a balgaságára,
mert különben bölcs lesz
a saját szemében.
⁶A maga lábát vágja le,
aki balga útján küld üzenetet.
⁷Mint mikor a sánta felhúzza a lábát,
olyan a bölcs mondás
a bolondok szájában.
⁸Mint aki követ tesz parittyába,
úgy tesz az is, aki balgát tisztelettel övez.
⁹Mint a tövises ág a részeg kezében,
olyan a bölcs mondás
a bolondok szájában.
¹⁰Mint a vadász,
aki minden arra menőt meglő,
olyan az is mind,
aki bolondot fogad fel.
¹¹Amint a kutya visszatér ahhoz,
amit kihányt,
így hajtja a bolond is egyre badarságát.
¹²Ha olyat látsz, aki a saját szemében bölcs,
a bolondnak is több a reménye, mint neki.
¹³A lusta azt mondja: „Oroszlánkölyök van
az úton és oroszlán a terek közepén!”
¹⁴Ahogy az ajtó forog a sarkain,
úgy forog a lusta is a fekvőhelyén.
¹⁵Ha bemártja is a lusta a tálba a kezét,
ahhoz már fáradt, hogy a szájához vigye.
¹⁶Bölcsebb a tohonya a saját szemében,
mint hét más,
aki bölcsen meg tudna felelni.
¹⁷Kóbor kutyát ragad meg farkánál az olyan,
aki más viszályába beleavatkozik.
¹⁸Mint aki őrülten tesz-vesz és lövöldöz
nyilakkal, amelyek gyújtanak és ölnek,
¹⁹úgy tesz az is, aki becsapja embertársát,
aztán meg azt mondja:
„Csak tréfából tettem!”
²⁰Elalszik a tűz, ha nincs több tüzelőfa,
ha nincs rágalmazás, megszűnik a viszály.
²¹A szén parázsnak, a fa tűznek van,
az izgága ember meg,
hogy viszályt szítson.
²²A rágalmazó szava mohón lenyelt étel,
amely behatol a testnek belsejébe.
²³Mint az ezüstmázzal bevont cserépedény,
olyan a gonosz szív, s hozzá a sima ajak.
²⁴Ajkával tetteti magát, aki gyűlölködik,
a bensejében meg álnokságon töpreng.
²⁵Ne bízzál benne, ha hangja barátságos,
mert a szívében hét aljasság lakik.
²⁶Ha a gyűlölet álarc mögé bújik is,
a közösségben kisül gonoszsága.
²⁷Aki (másnak) vermet ás, maga esik bele,
s aki fölhengeríti, legurul a kövön.
²⁸A hazug nyelv gyűlöli az igazságot,
a csalfa száj romlásba dönt.