Keresés a Bibliában

Az Úr számon kéri a nép szeretetlenségét

11 1Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat. 2De minél jobban hívtam őket, annál inkább eltávolodtak tőlem: Baáloknak áldoztak, bálványoknak gyújtottak jó illatot. 3Pedig én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam; mégsem ismerték el, hogy a gondjukat viseltem. 4Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki. 5Visszatér Egyiptom földjére, Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni. 6Kard járja be városait, megöli gyermekeit és elpusztítja erődeit.

Isten megbocsátó szeretete

7Népem gyönge a hűtlenség miatt, Baált hívják segítségül, de az nem emeli fel őket. 8Hogyan vethetnélek el, Efraim, hogyan hagyhatnálak el, Izrael? Elvethetlek-e, mint Admát, olyanná tehetlek-e, mint Cebojimot? Szívem elváltozott, egész bensőm remeg. 9Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom: Efraimot nem pusztítom el többé, mert Isten vagyok, nem ember; a körödben élő Szent, és nem szeretem a pusztítást.

Visszatérés a fogságból

10Az Urat fogják követni, aki úgy fog majd ordítani, mint az oroszlán; igen, ordítani fog, és fiai elősietnek nyugatról. 11Mint a madár, elősietnek Egyiptomból, mint a galamb, Asszíria földjéről, és visszatelepítem őket házaikba – mondja az Úr.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet