Az utolsó vacsora.

¹⁷A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” ¹⁸Így felelt: „Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Közel az időm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.” ¹⁹A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a húsvéti bárányt. ²⁰Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal. ²¹Vacsora közben megszólalt: „Bizony mondom nektek, egyiketek elárul.” ²²Erre igen elszomorodtak és sorra megkérdezték: „Csak nem én vagyok az, Uram?” ²³„Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el” – felelte. ²⁴„Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.” ²⁵Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, mester?” „Magad mondtad” – válaszolta. ²⁶Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!” ²⁷Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: „Igyatok ebből mindnyájan, ²⁸mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. ²⁹Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.”

KNB SZIT STL BD RUF KG