Az apostolok első küldetése.

⁷Végigjárta a falvakat és tanított. Magához hívta a tizenkettőt, és kettesével szétküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkeken. ⁸Meghagyta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot; sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. ⁹Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. ¹⁰Azután folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytathatjátok. ¹¹Ha valamely helységben nem fogadnak be, és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” ¹²Azok elmentek, s hirdették a bűnbánatot, ¹³sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.

Keresztelő János halála.

¹⁴Heródes király is hallott róla, hiszen messze elterjedt nevének a híre. Azt gondolta, Keresztelő János támadt fel a halálból, azért van benne csodatevő erő. ¹⁵Voltak, akik azt állították, hogy Illés. Ismét mások azt mondták, hogy próféta, olyan, mint egy a próféták közül. ¹⁶Heródes ezek hallatára megállapította magában: „János támadt fel, akit lefejeztettem.” ¹⁷Mert Heródes volt az, aki embereivel elfogatta Jánost, és megkötözve börtönbe vetette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett. ¹⁸János tudniillik figyelmeztette Heródest: „Nem szabad testvéred feleségével élned.” ¹⁹Emiatt Heródiás megharagudott rá, el szerette volna tétetni láb alól, de nem tudta. ²⁰Heródes ugyanis félt Jánostól. Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmezte. Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta. ²¹Végül mégis eljött a kedvező alkalom. Születése napján Heródes lakomát rendezett főembereinek, tisztjeinek és Galilea előkelőinek. ²²Közben Heródiásnak a leánya bement és táncolt nekik, s Heródes és vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.” ²³Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, megadom, akár országom felét is.” ²⁴Az kiment és megkérdezte anyját: „Mit kérjek?” „Keresztelő János fejét” – válaszolta. ²⁵Visszasietett a királyhoz és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most mindjárt add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” ²⁶A király igen szomorú lett, de az esküre és a vendégekre való tekintettel nem akarta elutasítani. ²⁷Azon nyomban küldte a hóhért, azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az ment, és lefejezte a börtönben, ²⁸és tálcára téve elhozta a fejét, odaadta a leánynak, a leány pedig átnyújtotta anyjának. ²⁹Amikor tanítványai meghallották, eljöttek, a holttestet elvitték, és eltemették egy sírboltba.

KNB SZIT STL BD RUF KG