A vihar lecsendesítése.

³⁵Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: „Keljünk át a túlsó partra.” ³⁶Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is csatlakoztak. ³⁷Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. ³⁸Felkeltették: „Mester – kérdezték –, nem törődöl vele, hogy elveszünk?” ³⁹Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és utasította a tavat: „Csendesedj! Némulj el!” A szél elült, s nagy nyugalom lett. ⁴⁰Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?” ⁴¹Nagy félelem fogta el őket. „Ki ez – kérdezték egymástól –, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”

KNB SZIT STL BD RUF KG