Péter tagadása.

⁵⁴Elfogták és a főpap házába vitték. Péter messziről követte. ⁵⁵Az udvar közepén tüzet raktak és körbe ülték. Péter is közéjük ült. ⁵⁶Egy szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre vette, aztán megjegyezte: „Ez is vele volt.” ⁵⁷De tagadta: „Asszony, nem is ismerem.” ⁵⁸Nem sokkal ezután egy másik vette észre: „Te is közéjük tartozol” – szólt neki. Péter tiltakozott: „Ember, nem tartozom.” ⁵⁹Alig telt el egy óra, másvalaki bizonygatta: „De igen, ez is vele volt, hiszen galileai.” ⁶⁰„Ember – tagadta újra Péter –, nem tudom, mit beszélsz.” Még ki sem mondta, máris megszólalt a kakas. ⁶¹Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre. Péternek eszébe jutott, mit mondott neki az Úr: „Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.” ⁶²Kiment és keserves sírásra fakadt.

Jézus kicsúfolása.

⁶³Az emberek, akik őrizték, csúfot űztek belőle és bántalmazták. ⁶⁴Befödték a fejét és kérdezgették: „Találd el, ki ütött meg?” ⁶⁵És mindenféle szitkokat szórtak rá.

Jézus a főtanács előtt.

⁶⁶Mihelyt megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és tanácsuk elé állították. ⁶⁷„Ha te vagy a Messiás – szólították fel –, mondd meg nekünk.” Így válaszolt rá: „Ha megmondom is, nem hiszitek el. ⁶⁸Ha pedig kérdezlek benneteket, nem feleltek. ⁶⁹De az Emberfia mostantól fogva Isten hatalmának jobbján fog ülni.” ⁷⁰Erre egyszerre közbevágtak: „Tehát te vagy az Isten Fia?” Ő pedig ezt mondta nekik: „Ti mondjátok, hogy én vagyok.” ⁷¹„Mi szükségünk van még tanúkra? – mondták erre. – Magunk hallottuk a saját szájából.”

KNB SZIT STL BD RUF KG