Jézus tanítói hatalma.

20 ¹Egy nap, amikor a népet tanította a templomban s az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok, írástudók és a nép vénei, ²és megkérdezték: „Mondd meg nekünk, milyen hatalom birtokában teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?” ³Így felelt nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit. Mondjátok meg nekem: ⁴János keresztsége az égből való volt, vagy emberektől származott?” ⁵Erre tanakodni kezdtek maguk közt: „Ha azt mondjuk: Az égből –, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki? ⁶Ha meg azt mondjuk: Az emberektől –, megkövez minket az egész nép, mert meggyőződése, hogy János próféta.” ⁷Ezért azt válaszolták neki, hogy nem tudják, honnét való. ⁸Jézus erre így felelt nekik: „Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalom birtokában teszem ezeket.”

A gyilkos szőlőművesek.

⁹Ezután mondott a népnek egy példabeszédet: „Egy ember szőlőt ültetett. Majd bérbe adta szőlőműveseknek, és hosszabb időre elment idegenbe. ¹⁰Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből szolgáltassák be neki a rá eső részt. De a szőlőművesek megverték, és üres kézzel elkergették. ¹¹Erre egy másik szolgát küldött. Ezt is megverték, szidták, gyalázták, majd üres kézzel elzavarták. ¹²Erre egy harmadikat is küldött. Ezt is sebesre verték és kidobták. ¹³Most a gazda így gondolkodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves fiamat, őt csak megbecsülik. ¹⁴A szőlőművesek azonban a fiú láttára így biztatták egymást: Ez az örökös. Öljük meg, és a miénk lesz öröksége. – ¹⁵Kidobták hát a szőlőből és megölték. Vajon mit tesz velük a szőlő ura? ¹⁶Hazajön, és megöli a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja bérbe.” Ezt hallva tiltakoztak: „Isten mentsen tőle!” ¹⁷Ő azonban végignézett rajtuk és folytatta: „Mit jelent akkor az Írás: A kő, amelyet az építők elvetettek szegletkővé lett? ¹⁸Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza.” ¹⁹Az írástudók és a főpapok nyomban el akarták fogatni, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk szólt ez a példabeszéd.

Az adópénz.

²⁰Szemmel tartották és cselvetőket küldtek ki. Ezek jószándékú embernek tettették magukat, hogy szaván fogják, s aztán kiszolgáltassák a hatóságnak és a helytartó hatalmának. ²¹„Mester – kezdték –, tudjuk, hogy az igazságot hirdeted és tanítod, nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. ²²Szabad adót fizetnünk a császárnak, vagy nem szabad?” ²³De ő észrevette a csapdát, ezért így felelt nekik: ²⁴„Mutassatok egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta?” „A császáré” – válaszolták. ²⁵„Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené” – mondta nekik. ²⁶Így egyetlen szavába sem tudtak belekötni, amit a nép előtt kiejtett. Meglepődésükben, hogy így felelt, elhallgattak.

A feltámadás kérdése.

²⁷Elé járultak néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, ²⁸és megkérdezték tőle: „Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére s asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. ²⁹Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. ³⁰Az asszonyt elvette a második, ³¹aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. ³²Végül az asszony is meghalt. ³³A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.” ³⁴Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. ³⁵Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. ³⁶Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai. ³⁷Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. ³⁸Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él.” ³⁹Némely írástudó megjegyezte: „Mester, helyesen válaszoltál.” ⁴⁰Többé nem mertek tőle kérdezni semmit.

A Messiás Dávid fia.

⁴¹Most ő kérdezte tőlük: „Miért mondják, hogy Krisztus Dávid fia? ⁴²Hisz Dávid maga mondja a zsoltárok könyvében: Ezt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj a jobbomra, ⁴³s ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul. ⁴⁴Ha tehát Dávid urának nevezi, hogy lehet akkor a fia?”

Az írástudók bűnei.

⁴⁵Az egész nép füle hallatára így szólt tanítványaihoz: ⁴⁶„Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek pompás öltözékben járni, szeretik, ha a tereken köszöntik őket. Szívesen elfoglalják a zsinagógákban az első székeket, a lakomákon az első helyeket, ⁴⁷felfalják az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Annál súlyosabb ítélet vár rájuk.”

A szegény asszony fillérje.

21 ¹Föltekintett és figyelte, hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. ²Közben látta, hogy egy szegény özvegy két fillért dobott be. ³Erre megjegyezte: „Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. ⁴Mert a többiek feleslegükből adták az adományt, ő azonban mind odaadta, ami szegénységétől telt: egész megélhetését.”

Jövendölés a templom pusztulásáról.

⁵Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, ezt mondta: ⁶„Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, nem hagynak követ kövön, mind lerombolják.” ⁷Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor fognak ezek bekövetkezni? És mi lesz a jel előtte?” ⁸Így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: Én vagyok. És: Elérkezett az idő! – Ne kövessétek őket. ⁹Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Ilyeneknek kell előbb történniük, de ezzel még nincs itt a vég!”

Az előjelek.

¹⁰Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. ¹¹Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen.

Az üldözések.

¹²De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé hurcolnak a nevemért, ¹³azért, hogy tanúságot tegyetek. ¹⁴Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket, hogyan védekezzetek. ¹⁵Olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani nektek. ¹⁶Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket megölnek közületek. ¹⁷Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. ¹⁸De nem vész el egy hajszál sem fejetekről. ¹⁹Kitartástokkal megmentitek lelketeket.

Jeruzsálem pusztulása.

²⁰Amikor azt látjátok, hogy Jeruzsálemet seregek veszik körül, tudjátok, hogy bekövetkezett pusztulása. ²¹Akkor aki Júdeában van, fusson a hegyekbe, aki a városban, meneküljön onnan el, aki pedig vidéken, ne térjen oda vissza. ²²Ezek a bosszú napjai lesznek, hogy beteljesedjék mind, ami meg van írva. ²³Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy lesz a gyötrelem a földön, s az ítélet haragja sújtja ezt a népet. ²⁴Kard élén hullanak el, és fogságba hurcolják őket, a pogány népek közé, Jeruzsálemet pogányok fogják tiporni, míg idejük be nem teljesedik.

Az Emberfiának eljövetele.

²⁵Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. ²⁶Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. Az egek erői megrendülnek. ²⁷Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel. ²⁸Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.”

Az éberség.

²⁹Ezután mondott nekik egy hasonlatot: „Gondoljatok a fügefára és a többi fára. ³⁰Amikor már kihajtanak, tudjátok, hogy nemsokára itt a nyár. ³¹Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok, hogy közel van az Isten országa. ³²Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. ³³Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el. ³⁴Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap, ³⁵mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára. ³⁶Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt.” ³⁷Nappal a templomban tanított, éjszakára pedig kiment az Olajfák hegyére, és ott töltötte az időt. ³⁸Kora reggel az egész nép a templomba gyülekezett, hogy hallgassa.

Jézus Pilátus előtt.

23 ¹Ezzel fölkerekedett egész sokaságuk, és Pilátushoz kísérték. ²Ott vádolni kezdték: „Azt tapasztaltuk – mondták –, hogy fellázítja népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról, hogy ő a messiás király.” ³Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” „Magad mondod” – felelte. ⁴Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: „Semmiben nem találom ezt az embert bűnösnek.” ⁵De azok erősködtek: „Tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve egészen Júdeáig.”

Jézus Heródes Antipász előtt.

⁶Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileába való-e. ⁷Amikor megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban épp Jeruzsálemben tartózkodott. ⁸Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felőle, s remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében. ⁹Sokat faggatta, de nem méltatta feleletre. ¹⁰A főpapok és az írástudók is elmentek, és hevesen vádolták. ¹¹Heródes udvarával együtt gúnyt űzött belőle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz. ¹²Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, bár azelőtt haragban voltak.

Jézus elítélése.

¹³Pilátus ismét összehívta a főpapokat, a véneket és a népet, ¹⁴s így szólt hozzájuk: „Elém vezettétek ezt az embert mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek. ¹⁵És Heródes sem, mert lám, visszaküldte hozzám. Láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne. ¹⁶Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom.” ¹⁷Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egy foglyot. ¹⁸Az egész nép ezt ordította: „Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!” ¹⁹A városban lázadás tört ki, és Barabás gyilkosság miatt került börtönbe. ²⁰Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. ²¹De tovább ordítoztak: „Keresztre! Keresztre vele!” ²²Harmadszor is megkérdezte: „De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom.” ²³De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban üvöltötték, hogy feszítse keresztre. ²⁴Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek. ²⁵Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint.

A keresztút.

²⁶Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után. ²⁷Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. ²⁸Jézus hozzájuk fordult: „Jeruzsálem leányai – mondta nekik –, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok, ²⁹mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddők, akik nem szültek, nem szoptattak. ³⁰Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! ³¹Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?”

Jézus a kereszten.

³²Két kivégzésre ítélt gonosztevőt is vittek vele. ³³Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról. ³⁴Jézus pedig mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” Ruháján sorsot vetve megosztoztak. ³⁵A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: „Másokat megmentett – mondták –, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.” ³⁶Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: ³⁷„Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad!” – mondták. ³⁸Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: „Ez a zsidók királya.” ³⁹Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is.” ⁴⁰A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. ⁴¹Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat.” ⁴²Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam országodban.” ⁴³Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”

Jézus halála.

⁴⁴A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. ⁴⁵A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. ⁴⁶Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” E szavakkal kilehelte lelkét. ⁴⁷Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: „Ez az ember valóban igaz volt.” ⁴⁸És az egész kíváncsi tömeg, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte, és szétoszlott. ⁴⁹Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb állva látták mindezt.

Jézus temetése.

⁵⁰Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz férfi, Júdea Arimatea nevű városából származott, és maga is várta az Isten országát. ⁵¹Ő nem értett egyet a határozattal és az eljárással. ⁵²Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. ⁵³Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba helyezte, ahol még nem feküdt senki. ⁵⁴A készület napja volt, a szombat már beállóban. ⁵⁵A Galileából érkezett asszonyok is elmentek és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a holttestet. ⁵⁶Hazatérőben illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot meg a parancs szerint nyugalomban töltötték.

KNB SZIT STL BD RUF KG