Egy vízkóros meggyógyítása.

14 ¹Amikor Jézus szombaton egy vezető farizeus házába ment, hogy nála étkezzék, figyelték. ²Íme, előtte állt egy vízkóros ember. ³Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: „Szabad szombaton gyógyítani, vagy nem szabad?” ⁴Azok hallgattak. Erre megérintette kezével, meggyógyította, és útnak bocsátotta. ⁵Aztán hozzájuk fordult: „Ha valamelyikteknek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?” ⁶Erre nem tudtak mit felelni.

Az első helyek.

⁷A meghívottaknak egy példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják az első helyeket. ⁸„Amikor lakodalomba hívnak – kezdte –, ne telepedjél le a főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. ⁹Ha ez megérkezik, jön, aki meghívott benneteket és felszólít: Add át a helyedet! És szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. ¹⁰Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg előtt. ¹¹Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik.” ¹²Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem jómódú szomszédaidat, nehogy visszahívjanak és viszonozzák neked. ¹³Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. ¹⁴S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni. De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”

A visszautasított meghívás.

¹⁵Ezek hallatán az egyik vendég így szólt hozzá: „Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában.” ¹⁶Erre ezt válaszolta: „Egy ember nagy vendégséget rendezett. Sokakat meghívott. ¹⁷Amikor eljött a lakoma kezdetének ideje, elküldte szolgáit, mondják meg a meghívottaknak: Gyertek, már minden készen van. ¹⁸De elkezdtek mentegetőzni. Az egyik ezt üzente neki: Földet vettem, s el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki. ¹⁹A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki. ²⁰Ismét más ezt mondta: Megnősültem, azért nem mehetek. ²¹Visszatért a szolga, s átadta urának az üzeneteket. Megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: Fogd magad, és eredj ki a város tereire és utcáira, és hívd ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat. ²²A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely. ²³Az Úr erre ráparancsolt a szolgára: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts mindenkit, jöjjön el, hadd teljen meg a házam. ²⁴Mondom nektek, azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli lakomámat.”

Krisztus követése.

²⁵Nagy népsokaság követte. Hozzájuk fordult, és így szólt: ²⁶„Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom. ²⁷Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom. ²⁸Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e pénzéből, hogy fel is építse? ²⁹Nehogy azután, hogy az alapokat lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, kicsúfolja: ³⁰Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni. ³¹Vagy melyik király nem ül le, mielőtt hadba vonulna egy másik király ellen, számot vetni, vajon a maga tízezernyi katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? ³²Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze van, és békét kér. ³³Így hát, aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom. ³⁴A só hasznos. De ha a só elveszti az ízét, mivel ízesítik meg? ³⁵Sem földnek, sem trágyának nem való. Kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet