7 1Nem szolgálat az ember sorsa a földön? Nem napszámos módján tölti el napjait? 2Olyan, mint a rabszolga, ki árnyékba vágyik, olyan, mint a napszámos, ki a bérét várja. 3Csalódással teli hónapok jutottak részemül, keserves éjeket adtak osztályrészül. 4Már mikor lefekszem, kérdezem: „Mikor virrad?” És mihelyt fölkelek: „Mikor lesz már este?” Tele vagyok kínnal egész alkonyatig. 6Napjaim futnak, mint takács vetélője, eltűnnek, s nyomukban nem marad reménység. 7Gondold meg: életem csupán egy lehelet, szemem soha többé nem lát boldogságot.