16 ¹Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok. ²Kizárnak benneteket a zsinagógákból, s eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek. ³Így fognak veletek bánni, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. ⁴Azért mondtam el ezeket, hogy ha majd eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek. Kezdetben nem beszéltem róla, hiszen veletek voltam.

A Vigasztaló eljövetele.

⁵Most elmegyek ahhoz, aki küldött. De senki sem kérdezi közületek: Hova mégy? ⁶Inkább szomorúság tölti el szíveteket, amiért ezt mondtam. ⁷De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. ⁸Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. ⁹A bűnről, amiért nem hittek bennem. ¹⁰Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok. ¹¹Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett. ¹²Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. ¹³Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. ¹⁴Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. ¹⁵Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.

A viszontlátás reménye.

¹⁶Rövid idő s már nem láttok, ismét rövid idő s viszontláttok.” ¹⁷A taníványok közül néhányan elkezdtek tanakodni: „Mit akarhat ezzel mondani: Rövid idő, s már nem láttok, ismét rövid idő, és viszontláttok? És hogy: az Atyához megyek?” ¹⁸Így töprengtek: „Mi az, hogy rövid idő? Nem értjük, mit akar vele mondani.” ¹⁹Jézus észrevette, hogy meg akarják tőle kérdezni, azért így szólt hozzájuk: „Azon tanakodtok egymás közt, hogy azt mondtam: Rövid idő s már nem láttok, ismét rövid idő és viszontláttok? ²⁰Bizony, bizony, mondom nektek: Ti sírtok majd és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik. ²¹Az asszony is szomorú, aki szül, mert elérkezett az órája. Amikor azonban megszületik a gyermeke, azon való örömében, hogy ember született a világra, nem gondol többé a gyötrelmeire. ²²Így most ti is szomorúak vagytok. De viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tőletek senki. ²³Azon a napon már nem kérdeztek tőlem semmit. Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek. ²⁴Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen. ²⁵Ezeket képekben mondtam el nektek. De elérkezik az óra, amikor már nem beszélek képekben, hanem nyíltan hirdetem nektek az Atyát. ²⁶Azon a napon majd a nevemben kértek, s nem mondom azt nektek, hogy kérem értetek az Atyát, ²⁷mert az Atya maga is szeret titeket, mivel ti is szerettetek, és hittétek, hogy az Atyától jöttem. ²⁸Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itthagyom a világot, és visszatérek az Atyához.” ²⁹Erre a tanítványok megjegyezték: „Most már nyíltan beszélsz, nem képekben. ³⁰Így világossá vált előttünk, hogy mindent tudsz, s nincs szükséged rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.” ³¹Jézus így felelt: „Most hiszitek? ³²Eljön az óra, s már itt is van, amikor szétszéledtek, ki-ki megy a maga útjára, s magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. ³³Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet