¹⁷Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt. ¹⁸Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira. ¹⁹Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket. ²⁰Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. ²¹„Uram – szólította meg Márta Jézust –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. ²²De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” ²³Jézus megnyugtatta: „Feltámad testvéred.” ²⁴„Tudom, hogy feltámad – mondta Márta – majd a feltámadáskor, az utolsó napon.” ²⁵Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. ²⁶Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” ²⁷„Igen, Uram – felelte –, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.” ²⁸E szavakkal elment és hívta nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: „Itt a Mester és hívat.” ²⁹Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá. ³⁰Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Márta találkozott vele. ³¹Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni. ³²Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.”

KNB SZIT STL BD RUF KG