Az ellenséges betörés további leírása

6 ¹Meneküljetek, Benjamin fiai, Jeruzsálemből! Tekoában fújjátok meg a harsonát! Bet-Hakkeremben meg adjatok vészjelet! Mert veszedelem fenyeget észak felől, mérhetetlen pusztulás. ²Tán jó legelőhöz hasonlít Sion leánya? ³Igen, pásztorok érkeznek, nyájaikkal együtt, felütik körülötte a sátraikat, és lelegelteti mindegyik a rá eső részt. ⁴Készüljetek harcra ellenük! Rajta! Támadjuk meg őket még délben! De jaj! A nap már lehanyatlik, és hosszabbodnak az esti árnyak. ⁵Rajta! Ütközzünk meg a sötétség leple alatt, romboljuk le palotáikat! ⁶Mert ezt mondja a Seregek Ura: Vágjátok ki fáit, és emeljetek töltést Jeruzsálem körül, hiszen a hazugságnak a városa, csupa elnyomás van benne. ⁷Amint a kút bőven ontja vizét, úgy ontja ő is bőven a gonoszságait. Csak erőszak és romlás hallatszik benne; mindig csak betegség és sebek vannak előttem. ⁸Térj hát észre, Jeruzsálem, nehogy végleg elforduljak tőled, és sivataggá tegyelek, lakatlan földdé. ⁹Ezt mondja a Seregek Ura: Szüreteljetek! Szedjétek le Izrael maradékát, mint ahogy a szőlőhegyen szüretelnek. Mint a szüretelők, emeld föl a kezed vesszőid ellen! ¹⁰Kihez szóljak, és kiket kérjek, hogy meghallják? Bizony, körülmetéletlen a fülük, egyáltalán nem tudnak figyelni. Az Úr szava utálatossá vált előttük, nem lelik benne örömük. ¹¹Ezért egészen eltölt az Úr haragja, tovább már nem bírom magamban tartani. Öntsd ki a gyermekekre az utcán, és az összeverődött ifjakra egyaránt. Mert mind fogságra jutnak: a férj és a feleség; az ősz hajú öreg és az aggastyán. ¹²Házaik idegenekre szállnak, földjeik és asszonyaik szintén. Mert fölemelem kezem e föld lakói ellen – mondja az Úr –, ¹³hiszen a legkisebbtől a legnagyobbig mindnyájan rút haszonra lesnek; a próféta ugyanúgy, mint a pap, csalárdságot művel. ¹⁴Népem sebeit hazugsággal gyógyítják, amikor így beszélnek: „Békesség, békesség”, noha nincsen békesség. ¹⁵Szégyenkezniük kellene iszonyatos tetteik miatt. De nem! Ők nem szégyenkeznek, hiszen már pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd, ha minden elesik; látogatásom idején a földre roskadnak – mondja az Úr. ¹⁶Ezt mondja az Úr: „Vegyétek szemügyre az ősi utakat, és kérdezősködjetek a régi ösvényekről: Melyik volt a jó út? És azon járjatok! Akkor majd megtaláljátok lelketek nyugalmát.” De ők azt felelik: „Nem járunk rajta!” ¹⁷Őrszemeket rendeltem föléjük: „Hallgassatok a kürt szavára!” Csakhogy ők azt mondják: „Nem hallgatunk!” ¹⁸Ezért halljátok meg, nemzetek, és tudja meg a gyülekezet, mit fogok tenni velük. ¹⁹Halljad, te föld! Íme, veszedelmet hozok e népre, hűtlenségük gyümölcseként, mert nem hallgattak a szavamra, és megvetették a törvényemet. ²⁰Mit törődöm én a tömjénnel, amelyet Sebából hoztok, és a távoli földről szerzett jó illatú fahéjjal! Égőáldozataitok nem kedvesek, és véres áldozataitok sem tetszenek nekem. ²¹Ezért ezt mondja az Úr: Nos, akadályokat állítok e nép elé, hadd botoljanak el bennük. Az apák és fiaik, a szomszéd és a jóbarát egyaránt elvesznek. ²²Ezt mondja az Úr: Nézzétek, egy nép közeleg észak felől, a föld széléről egy hatalmas nemzet tör elő. ²³Fegyvere nyíl és lándzsa, kegyetlen és nem ismer könyörületet; csatakiáltása, mint a tenger zúgása, lovakon nyargalnak, s mind harcra kész: ellened, Sionnak leánya. ²⁴Hallottuk hírét, s erre lehanyatlott a kezünk, szorongás fogott el bennünket, és fájdalom, mint a vajúdó asszonyt. ²⁵Ne menjetek ki a mezőre és az úton se járjatok, mert az ellenség kardja fenyeget, és rémület körös-körül. ²⁶Öltözz szőrruhába, népem leánya, és feküdj hamuba. Gyászolj, ahogy az elsőszülött fiút szokták, keservesen sírva, mert hirtelenül ránk tör a pusztító. ²⁷Arra rendeltelek, hogy népem vizsgálójává légy, hogy próbára tedd, és latra vesd útjukat. ²⁸Hűtlenek mindnyájan, az álnokság útjait járják, romlottak valahányan. ²⁹A fújtató fújtatott, hogy az ólmot megeméssze a tűz. De hiába olvasztott az olvasztó: a salak nem olvadt ki. ³⁰„Elvetett ezüst” – így hívják majd őket, mert az Úr valóban elvetette őket.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet