Cidkija megkérdezi Jeremiást az 588. évi ostrom idején.

37 ¹Konjah, Jojakim fia után Cidkija, Jozija fia lett a király. Nebukadnezár, Babilon királya tette meg Júda országának királyává. ²De sem ő, sem szolgái, sem az ország népe nem hallgattak azokra a szavakra, amelyeket az Úr Jeremiás próféta által mondott nekik. ³Cidkija elküldte Juchalt, Selemja fiát és Cefanja papot, Maaszeja fiát Jeremiás prófétához, ezzel az üzenettel: „Könyörögj értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!” ⁴Jeremiás ekkor még szabadon járt-kelt a nép között, mert még nem vetették börtönbe. ⁵Közben a fáraó serege közeledett Egyiptomból; amikor a Jeruzsálemet ostromló káldeusok ennek hírét vették, elvonultak Jeruzsálem alól. ⁶Akkor az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához: ⁷Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg Júda királyának, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzetek: A fáraó serege, amely felvonult, hogy segítséget hozzon nektek, vissza fog térni országába, Egyiptomba. ⁸És visszatérnek a káldeusok is, hogy megtámadják ezt a várost; el is foglalják és felgyújtják. ⁹Így szól az Úr: Ne ámítsátok hát magatokat és ne mondjátok: Biztosan elmennek a káldeusok, mert nem mennek el. ¹⁰Még ha úgy megvernétek is az ellenetek harcoló káldeusok seregét, hogy csak néhány sebesült maradna meg belőle, akkor is mind fölkelne, ki-ki a sátrában, hogy felgyújtsák ezt a várost.

Jeremiás elfogatása; helyzetének javulása.

¹¹Amikor a káldeusok serege a fáraó seregének fenyegetésére abbahagyta Jeruzsálem ostromát, ¹²Jeremiás elindult Jeruzsálemből, hogy Benjamin földjére menjen, és ott szétossza birtokát a rokonai között. ¹³Amikor már a Benjamin-kapunál járt, az oda kirendelt kapuőr: Jirija, Selemja fia, Hananja unokája elfogta Jeremiás prófétát. „Te a káldeusokhoz akarsz szökni!” – kiáltott rá. ¹⁴„Nem igaz – válaszolta Jeremiás –, nem szököm a káldeusokhoz.” De Jirija nem hallgatott Jeremiásra, hanem megragadta és a főemberek elé vitte. ¹⁵Ezek a főemberek haragudtak Jeremiásra, azért megverték, majd Jehonatan írnok házában fogságba vetették. Ezt a házat ugyanis börtönné alakították át. ¹⁶Így került Jeremiás egy föld alatti üregbe. Ott is maradt hosszú ideig. ¹⁷Egyszer Cidkija király érte küldött, majd a palotájában titokban kihallgatta a király. „Van-e valami üzenete az Úrnak?” – kérdezte. „Van – felelte Jeremiás és hozzátette –, Babilon királyának kezére kerülsz.” ¹⁸Majd ezt mondta Jeremiás Cidkija királynak: „Mit vétettem ellened vagy a szolgáid és a nép ellen, hogy fogságba vetettél? ¹⁹Hol vannak a prófétáitok, akik így jövendöltek: Babilon királya nem vonul föl ellenetek és az ország ellen? ²⁰Most hát hallgass meg, uram, királyom! Teljesítsd kegyesen ezt a kérésemet: Ne küldj vissza Jehonatan írnok házába, nehogy meghaljak ott!” ²¹Cidkija király erre megparancsolta, hogy vigyék Jeremiást az őrség udvarába, és naponta adjanak neki egy kenyeret a kenyérsütők utcájából. Ezt meg is kapta, amíg csak el nem fogyott a kenyér a városban. Jeremiás tehát ottmaradt az őrség udvarában.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet