13Büntetését Isten sose vonja vissza, görnyednek előtte Rahab segítői. 14Hogy tudnék én neki feleletet adni, vele perbe szállva szavakat találni? 15Ha igazam volna, sem tudnék mit felelni, bírám előtt inkább kegyelmet kell kérnem. 16S ha kiáltásomra feleletet adna, akkor sem hihetném, hogy hallgat szavamra. 17Egyetlen hajszálért a földbe tapos, sebeimet ok nélkül szaporítja. 18Nem hagyja, hogy egy kissé lélegzethez jussak, inkább keservekkel etet jóllakásig. 19Ha erőről van szó, akkor ő az Erős, ha a jogot nézzük, hát ki idézi meg? 20Még ha igaz volnék, akkor is elvethet, ártatlanságomban is bűnösnek ítélhet. 21Ártatlan vagyok? Nem ismerem magam. Életem mit sem ér, semmire sem tartom. 22Egy azonban biztos, azért most kimondom: Bűnöst és igazat egyaránt elragad. 23Amikor ostora hirtelen halált oszt, neveti ártatlan emberek félelmét. 24A földet a bűnösök kezébe adta, maga fogta be bíráiknak szemét. Vagy talán nem ő az? Ki volna, ha nem ő? 25Napjaim futárnál gyorsabban szaladnak, eltűnnek, s nem látnak semmi boldogságot. 26Elsiklanak gyorsan, akár a nádcsónak, vagy mint a sas, mikor lecsap a zsákmányra. 27Hiába gondolom: feledek minden bajt, derűs lesz az arcom, s vidáman kacagok. 28Tenger fájdalmam iszonyattal tölt el, jól tudom, hogy nem oldozol soha fel. 29Ha úgyis a bűnösök közt van a helyem, mit is töröm magam hasztalan. 30Ha megmosdanék is tiszta fehér hóban, ha kezem lúgban mosnám, tisztítanám, 31akkor is csak szennybe mártogatnál, úgyhogy még a ruhám is megutálna.
14Azt mondjátok: „Értelmetlen dolog az Urat szolgálni, és mi haszna annak, hogy megtartottuk parancsait, és bűnbánatban jártunk a Seregek Urának színe előtt? 15Most, lám, boldognak mondhatjuk a kevélyeket; akik gonoszságot műveltek, azoknak jól megy a soruk. Próbára teszik az Istent, és semmi bántódásuk nem esik.”