Keresés a Bibliában

39 1Tudod-e, mikor ellik a kőszáli kecske? Megfigyelted, mikor vajúdnak az őzek, 2tudod-e hány hónapig tart a vemhességük? Ismered az időt, hogy mikor ellenek? 3Csak összegörnyednek és már megellenek, s kicsinyeiket a szabadba dobják. 4A kisgidák aztán erősödnek, nőnek, elszélednek, s többé nem is térnek haza. 5Szabadságát kitől kapta a vadszamár, ki oldotta el a puszta szamarának kötelét? 6Hazául a pusztát néztem ki neki, tanyázóhelyéül a sós pusztaságot. 7Nevet a városi tülekedés láttán, nem hallja a hajcsár hangos kiáltását. 8A maga módján a hegyekben kutat, és minden csipetnyi kis zöldet megtalál. 9Szolgál-e neked a vadbölény, meghálna-e vajon jászolodnál? 10Nyakára tudod-e kötni a kötelet, hajlandó-e mögötted barázdát szántani? 11Építhetsz rá azért, mert nagy az ereje, rá tudod-e bízni a magad munkáját? 12Bízhatol-e benne, hogy visszatér hozzád, és szérűskertedbe hordja a termésed? 13Össze lehet mérni a tojó strucc szárnyát a gólya vagy a sólyom tollazatával? 14Ez a tojásait rábízza a földre, és a föld porában kelti ki őket. 15Elfelejti, hogy egy láb széttaposhatja, vagy egy vadállat összeroppanthatja. 16Fiaihoz olyan zord, mint az idegenhez, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága. 17A bölcsességet elfeledtette vele, okosságot meg nem adott neki az Isten. 18De aztán, ha egyszer fölkel és futni kezd, nevethet a lovon meg a rajta ülőn. 19Van-e hatalmad, hogy erőt adj a lónak, a nyakát sörénnyel talán te díszíted? 20Felugraszthatod-e úgy, ahogy a sáskát? Erős prüszkölése rémületet kelt. 21Kapar a völgy mélyén, csupa vidámság, aztán csak úgy száguld a csatába. 22Ijedtségen nevet, nem ismer félelmet, még a kard előtt sem hajlandó hátrálni. 23A nyíltartó tegez csörömpöl a hátán, fel-felcsillan rajta a dárda és a lándzsa. 24Nyugtalanul kapál, s a földet eszi, ha zeng a harsona, nem lehet tartani. 25Mihelyt kürt szólal meg, fölnyerít, hogy: haha! Messziről megérzi az ütközet szagát, vezérek lármáját, csata tombolását. 26Bölcsességed szerint szállt talán a sólyom, s terjeszti szárnyait dél felé repülve? 27A te parancsodra száll a sas fölfelé és építi a fészkét a magasságokba? 28A sziklák közt lakik, ott tölti az éjjelt, a hegyen, bérceken és a sziklacsúcson. 29Onnan kémlelődik élelem után, és a messzeségbe kalandoz a szeme. 30Már a fiókáit is vérrel táplálja, hol tetemek vannak, nyomban ott terem.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF