Keresés a Bibliában

III. AZ ELIHU-BESZÉDEK

Elihu veszi át a szót.

32 1A három férfi felhagyott vele, hogy Jóbnak felelgessen, mert igaz volt a saját szemében. 2Ekkor fölgerjedt a Rám nemzetségből való Barákel fiának, a Búzból való Elihunak a haragja. Jób ellen támadt fel haragja, mert az Isten előtt igaznak gondolta magát. 3Három barátjára is mérges volt, mert nem találták el a feleletet, és így eltűrték, hogy Istent meghazudtolja. 4Míg azok beszéltek, Elihu addig várt. Mert azok idősebbek voltak, mint ő. 5Amikor azonban Elihu látta, hogy a három férfi nem tud többé mit válaszolni, fölgerjedt haragja. 6Ekkor hozzákezdett Barákel fia, Elihu és így szólt: Fiatal vagyok még, ti pedig már őszek, ezért tartózkodtam, aztán szégyelltem is tudtotokra adni, mi a véleményem. 7Gondoltam magamban: „Szóljon az öregkor, évek teljessége hirdesse bölcsességét!” 8De csak a szellem, amely az emberben lakik, a Mindenható lehelete, csak az tesz okossá. 9Nem mindig okosak, kiknek éve számos, s nem mindig helyes a vének felfogása. 10Ezért bátorkodom szólni. Figyeljetek! Szeretnék magam is véleményt mondani. 11Nézzétek, én vártam, míg ti beszéltetek, és odafigyeltem bölcs szavaitokra. Míg a megfelelő szóra rátaláltok, 12jól odafigyelve követtem szavatok. De lám, egyiktek sem cáfolta meg Jóbot, közületek szavára egy sem felelt meg. 13Ne gondoljátok: „Mi találtuk fel a bölcsességet, egyenest az Isten, nem ember tanított.” 14Én bizony nem szólnék ilyenféle módon, s nem felelnék neki mondásaitokkal. 15Azok zavartak, választ nem adnak, kifogytak a szóból. 16Várakozzam tán még? Hisz már nem beszélnek, csöndben álldogálnak, s nem felelnek semmit. 17Felelek hát akkor a magam részéről, tudtotokra adom, mi a véleményem. 18Mert gondolatokkal vagyok telis-tele, űz és hajt a lélek, amely bennem lakik. 19Lám, olyan a keblem, mint a lefojtott bor, új tömlők módjára utóbb még szétszakad. 20Így hát beszélnem kell, hogy megkönnyebbüljek, megnyitom ajkamat, hogy választ adhassak. 21Nem fogok senkinek a pártjára állni, hízelgő szavakkal senkit nem illetek. 22Nem értek én ahhoz, hogy kell hízelegni, Teremtő Istenem hamar elszólítna.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF