Keresés a Bibliában

Az ártatlan Jób ismeri Isten hatalmát

27 1Jób folytatta beszédét és így szólt: 2Amint igaz, hogy él az Isten, ki elvette igazam, s a Mindenható keserűvé tette a szívem, 3addig, amíg csak lélegzet van bennem, s Isten lehelete van az orromban, 4ajkam álnokságot addig biztos nem szól, sem a nyelvem nem mond hazugságot. 5Távol legyen tőlem, hogy nektek helyeseljek, ártatlanságomat nem adom fel holtig. 6Igazamhoz ragaszkodom, nem mondok le róla. Egyetlen napomért sem szégyenkezik szívem. 7Ellenségeim jussanak a gonoszok sorsára, ellenfeleim meg a bűnösökére! 8Mit remél a bűnös, mikor imádkozik, mikor fölemeli lelkét az Istenhez? 9Talán meghallgatja kiáltását Isten, amikor majd balsors szakad a nyakába? 10Örömét leli-e a Mindenhatóban, és mindig segítségül hívhatja az Istent? 11Elétek tárom az Isten tetteit, a Mindenható terveit nem tartom titokban, 12hiszen magatok is mindnyájan láttátok. Miért tápláltok tovább is hiú reménységet?

Cofár beszéde: Az átkozott

13Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ezt adta örökségül a Mindenható a zsarnoknak. 14Ha sok is a fia, kard várja őket, és nem lakhatik jól kenyérrel a sarjuk. 15Maradékaikat pestis viszi sírba, és az özvegyeik nem tartanak gyászt. 16Ha ezüstöt halmoz fel, mintha csak por volna, a ruhát csak sárnak rakja csomóba. 17Ő csak gyűjtögeti, de fel a jámbor ölti, az ezüstjét meg a tiszta örökli. 18Házát, mint a pók a hálóját, úgy építette, olyan az, mint a csősz csinálta kunyhó. 19A gazdag lefekszik, nem kezdi el újra, felnyitja a szemét, és már semmi sincs meg. 20Nappal, mint az árvíz, bajok zúdulnak rá, elfújja éjszaka a viharnak szele. 21Keleti szél viszi, nincsen maradása, elsöpri onnét, ahol a lakóhelye volt. 22Irgalmat nem ismerve nyilakat szór rá, menekülnie kell a hatalma elől. 23Kezüket összecsapva tapsolnak fölötte, és saját házából utánapisszegnek.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF