Keresés a Bibliában

17 1Összetörött immár énbennem a lélek, és miattam gyűlnek egybe a sírásók. 2Valóban, gúnyolódók céltáblája lettem, s azt kell egyre néznem, hogyan civakodnak. 3Tégy le óvadékot értem önmagadnál! Ki volna más, ki értem kezességet vállal? 4Szívüket bezártad, nincs bennük belátás, azért egyetlen kéz föl nem emelkedik. 5Zsákmányt osztani barátokat hívnak, saját gyermekeik szeme meg eleped. 6Gúnydalok tárgyává tettek a nép előtt, olyan ember lettem, akit szembeköpnek. 7Szemem homályossá válik bánatomban, tagjaim sorvadnak, mint árnyék, olyanok. 8Ezért a jámborok szörnyülködnek, és a bűnös miatt háborognak a tiszták. 9De az igaz mégis hű marad útjához, kinek keze tiszta, gyarapszik erőben. 10Rajta hát! Lépjetek közelebb mindnyájan! De hisz nem találok bölcset közöttetek! 11Napjaim elenyésznek, terveim meg egyre távolabb kerülnek, a szívem rostjait szétmarcangolták. 12„A napnak kitér az éj – így szokták mondani –, közel a fény, amely elűzi a sötétséget.” 13Alvilágban lakni, ez a reménységem, ágyamat megvetni, ott a sötétségben. 14Síromhoz így szólok: „Az apám vagy nékem!” A férgekhez meg: „Anyám, s nővéreim!” 15Hol marad számomra még bármi reménység, ki leli meg – a boldogságomat? 16Velem együtt leszállnak az alvilágba, és együtt süllyedünk a porba.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF