Isten bölcsessége belátást kíván
11
1Ekkor a naamai Cofár szólalt meg:
2Maradhat válasz nélkül ez a szóáradat,
adhatunk igazat egy ilyen szájhősnek?
3Hazug szavad elhallgattatja a férfiakat,
nincs, ki szembeszállna
gúnyos beszédeddel.
4Magadról azt mondod: tiszta az életem,
tiszta voltam mindig a szemedben.
5Bárcsak újra szólna hozzád az Isten,
megnyitná ellened ismét a száját,
6s feltárná előtted a mély bölcsességet,
amelyen elámul az értelem.
Tudd meg: a bűnödet kéri számon tőled!
7Fel tudod tán fogni Istennek mélységét,
a Mindenható tökéletességét?
8Magasabb az égnél – mit tesz ennek láttán?
Alvilágnál mélyebb – és a te tudásod?
9Hogyha hosszát méred,
a földnél is hosszabb,
szélessége nagyobb, mint az óceáné.
10Hogyha útnak indul, ki szól neki:
„Állj meg!”
Ha valamit elkezd, ki mondja:
„Hagyd abba!”
11Tudja, hogy az ember tele hamissággal,
ismeri a bűnét, azt is szemmel tartja.
12Észre térhet néha az üresfejű ember,
és a vadszamár is szelídebbé válhat.
13Nos, hozd bensődet rendbe,
és terjeszd fel a kezedet!
14Ha elveted kezedből mind, ami bűnös,
és sátradban nem adsz szállást a bűnnek,
15fejedet akkor magasra tarthatod,
lábad szilárdan áll, és nincs mitől tartanod.
16Elfelejted akkor sok-sok kínlódásod,
úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vízre.
17Jobban ragyog az életed, mint a déli nap,
és a sötétség is reggelre változik.
18Biztonságban leszel,
mert lesz reménységed,
biztos fedél alatt nyugodtan pihenhetsz.
19Ha aludni akarsz, senki sem riaszt fel,
sokan lesznek, akik hízelegnek neked.
20Közben a bűnösöknek megtörik a szemük,
menedékhelyüket is elveszítik,
reményük csak az, hogy kilehelik lelkük.