Keresés a Bibliában

Igehely

7 ¹Nem szolgálat az ember sorsa a földön? Nem napszámos módján tölti el napjait? ²Olyan, mint a rabszolga, ki árnyékba vágyik, olyan, mint a napszámos, ki a bérét várja. ³Csalódással teli hónapok jutottak részemül, keserves éjeket adtak osztályrészül. ⁴Már mikor lefekszem, kérdezem: „Mikor virrad?” És mihelyt fölkelek: „Mikor lesz már este?” Tele vagyok kínnal egész alkonyatig. ⁵Férgek lepik el testem, s a föld pora fedi. Összeaszalódik, s gennyezik a bőröm. ⁶Napjaim futnak, mint takács vetélője, eltűnnek, s nyomukban nem marad reménység. ⁷Gondold meg: életem csupán egy lehelet, szemem soha többé nem lát boldogságot. ⁸S a szem, amely most lát, soha többé nem lát; kereső szemeddel nem találsz, nem leszek. ⁹Mint felhő, tovaszáll, eltűnik a távolban, nem tér az vissza, kit az alvilág elnyelt. ¹⁰Házába nem mehet soha többé vissza, és otthona nem látja soha viszont. ¹¹Ezért én sem türtőztetem számat: beszélek lelkem gyötrelmében, s elpanaszolom lelkemnek keservét. ¹²Tenger vagyok tán? Avagy tengeri szörny? Merthogy őrzésemre őrszemeket rendelsz. ¹³Ha arra gondolok: vigaszt ad fekvőhelyem, ágyam majd segít viselni kínomat, ¹⁴máris megijesztesz álmomban szörnyűmód, rémképek kergetnek újabb gyötrelmekbe. ¹⁵„Fojts meg inkább!” – ez a kívánságom, jobb a halál, mint a sok fájdalom. ¹⁶Eltűnök én immár, nem élek örökké, hagyj hát magamra, éltem egy lehelet. ¹⁷Vajon mi az ember, hogy oly nagyra tartod, arra méltatod, hogy törődj vele. ¹⁸Hisz meglátogatod minden áldott reggel, és próbára teszed minden pillanatban. ¹⁹Mily rég nem veszed le tekinteted rólam! Arra sem hagysz időt, hogy nyálam lenyeljem. ²⁰Vétkeztem? Mit tettem? Mondd, emberek őre! Támadó kedvednek miért vagyok céltábla? Miért vagyok terhedre? ²¹Miért nem bocsátod meg a bűneimet, vétkem fölött miért nem hunysz szemet? ²²Mert hogyha egyszer lefekszem a porba, hiába keresel, többé nem leszek.