Keresés a Bibliában

Igehely

A három bölcs kudarca

34 ¹Ezután Elihu folytatta és így szólt: ²Bölcsek, hallgassátok meg a szavaimat, szakértők, figyeljetek ide! ³Mert a fülnek meg kell vizsgálnia a szót, úgy, mint ahogy az íny ízleli az ételt. ⁴Csak ami helyes, azt választjuk magunknak, kutassuk hát ki magunk között, mi a jó. ⁵Lám, Jób azt mondja: „Igaz ember vagyok, Isten volt, aki elvette igazamat. ⁶Bírám kegyetlenül ellenem van, nem gyógyul a sebem, pedig nem vétkeztem.” ⁷Hol van még egy olyan ember, mint amilyen Jób, aki a gyalázkodást úgy issza, mint a vizet, ⁸aki a gonosztevők társává szegődött, és összejár a gonoszokkal? ⁹Valóban azt mondta: „Mit ér az embernek, hogyha barátságban él is az Istennel.” ¹⁰Ezért bölcs emberek, hallgassatok rám! Az igazságtalanság távol áll Istentől, a Mindenható nem követ el álnokságot. ¹¹A tettei szerint fizet az embernek, és aszerint bánik vele, ahogyan él. ¹²Isten gonoszságot nem művelhet, a Magasságbeli nem ferdíti el az igazságot. ¹³Vajon ki bízta rá a földet, s a földkerekséget ki alapította? ¹⁴Ha visszavonná a fuvallatát, és ha visszaszívná a leheletét, ¹⁵akkor minden élő rögtön elpusztulna, és az ember is visszatérne a porba. ¹⁶Hogyha okos vagy, akkor figyelj ide, és a beszédemre nyisd ki a füledet! ¹⁷Törvény ellensége tud-e kormányozni? Kárhoztatod-e az egészen igazat? ¹⁸Aki azt mondja a királynak: „Te istentelen!” A nemeseknek meg: „Ó, ti gonosztevők!” ¹⁹Aki nem elfogult a fejedelmek iránt, s a gazdagot nem becsüli többre a szegénynél, mert hiszen mind az ő kezének művei. ²⁰Éjszaka idején hirtelen meghalnak. Nagyurak is reszketnek, aztán eltűnnek, erőlködés nélkül végez az erősekkel. ²¹Látja szeme az ember útjait, és minden lépését szemmel tartja. ²²Nincs számára sötét és nincsen éjszaka, hol a gonosztevők el tudnának bújni. ²³Nem tűzött ki időt az ember számára, mikor járuljon Istene ítélőszéke elé. ²⁴Összetöri – vizsgálat nélkül – a hatalmasokat, és másokat ültet a helyükre. ²⁵Mivel tud tetteikről, letaszítja őket – éjjel –, és szétzúzódnak. ²⁶Gonosztevők gyanánt ütlegeli őket, olyan helyen, ahol akárki láthatja. ²⁷Ha szemére vetik: „Ezek, lám, elhagyták, útjait követni nem voltak hajlandók; ²⁸elhatolt hozzá a szegények jajszava, és az elnyomottak hangját meghallotta, ²⁹mégis nyugodt maradt, nem zavarja semmi, arcát eltakarja és senki sem látja”, így van ez, mert sajnálja az egyest és a népet, ³⁰s mert a gonosztevőt a balszerencse hálójára bízza. ³¹Hogyha aztán ez így szól az Istenhez: „Megtévesztettelek, de többé nem vétkezem, hogyha vétkeztem, hát légy most a tanítóm, ³²ha gonoszságot tettem, többé nem teszek”, ³³véleményed szerint meg kell-e büntetnie, csak azért, mert te elveted az ítéletét? Rajtad a sor, válassz! Nem én vagyok soron. Ezért mondd ki bátran, amit gondolsz! ³⁴Az okos emberek azt mondják majd nekem, s minden bölcs férfiú, aki figyelt rám: ³⁵„Esztelen volt Jób, amikor így beszélt, és szavában nem volt bölcsesség. ³⁶Tedd hát próbára, jó alaposan, mert mint egy esztelen, úgy feleselt vissza. ³⁷Mert a bűnét megtoldotta galádsággal, s kétségbe vonja a jogrendet közöttünk, és szószátyárkodik az Isten ellen.”