Keresés a Bibliában

Igehely

19 ¹Jób akkor válaszolt és így szólt: ²Meddig akartok még gyötörni, kínozni, beszédetekkel egyre marcangolni? ³Lám, már tízszer is kicsúfoltatok. Hát nem szégyellitek, hogy így rám törtök? ⁴Még akkor is, ha hibáztam volna, és ha bűnömben megátalkodnék, ⁵csakugyan arra törekedtek, hogy fölém kerüljetek, és gyalázatomat szememre vessétek? ⁶Ismerjétek el, hogy Isten alázott meg, és ő volt, aki körülvett hálójával. ⁷Ha erőszak miatt kiáltok, nem felel, és ha segítségért, akkor nincs igazam. ⁸Áthatolhatatlan gátat emelt elém, és az ösvényemre sötétséget vetett. ⁹Levetette rólam ünneplő ruhámat, fejemről elragadta koronámat. ¹⁰Megtört körös-körül, hogy belepusztulok, kitépte reményem, ahogy a fát szokták. ¹¹És fölszította ellenem haragját, úgy tekint rám, mintha ellensége volnék. ¹²Egyesült erővel jönnek seregei, ellenem sáncokat hánynak, és a sátorom körül táboroznak. ¹³Testvéreim távol tartják magukat tőlem, barátaim egészen elidegenedtek. ¹⁴Akik közel voltak és ismertek, mind elmaradtak, házam vendégei mind elfelejtettek. ¹⁵Még a szolgálók is idegennek néznek, csak valami jöttment vagyok a szemükben. ¹⁶Szolgámat ha hívom, nem ad feleletet, úgy kell kérlelnem kedveskedő szóval. ¹⁷Feleségem rossznak tartja leheletem, szagomat büdösnek érzik testvéreim. ¹⁸Még a gyerekek is megvetnek, kicsúfolnak, amikor fölkelek. ¹⁹Menekülnek tőlem, akikkel barátkoztam, akiket szerettem, ellenséggé lettek. ²⁰És a bőröm alatt elpusztul a húsom, csontjaim csupaszok, mint valami fogak. ²¹Könyörüljetek meg rajtam, barátaim, mert utolért az Istennek keze. ²²Miért üldöztök ti is, akárcsak az Isten? Nem tudtok már végre jóllakni húsommal? ²³Ó, bárcsak fölírná szavaim valaki, följegyezné őket egy táblára! ²⁴Ó, bár vasvésővel, aztán íróónnal örökre bevésnék őket a sziklába! ²⁵Tudom jól, él ügyem szószólója, ő lép majd föl utoljára a földön. ²⁶Hogyha fölébredek, maga mellé állít, és meglátom még testemből az Istent. ²⁷Látni fogom, s ő a pártomon lesz, kit szemem lát, az nem lesz majd idegen, vágyódás tölti el veséimet. ²⁸Ti azt gondoljátok: „Hogyan üldözzük, hogy leljük meg benne a dolog gyökerét?” ²⁹De a kard élétől mégiscsak féljetek, mert a bűnök ellen harcra kél a harag. Vegyétek észbe: Él még az ítélő!