Zsoltár.
59 1Nem! Nem rövid az Úr keze: meg tudna szabadítani, s a füle sem süket a hallásra. 2Nem, hanem a ti gonoszságaitok ütöttek szakadékot köztetek és Istenetek között. Bűneitek fedik el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg benneteket. 3Mert kezetek vértől szennyes, ujjaitok meg gonoszságtól. Ajkatok hazugságot beszél, és álnokságot sugdos a nyelvetek.
24Mert amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek, oda sem néztetek, amikor a kezemet nyújtottam; 25semmibe vettétek minden tanácsomat, és a feddésemmel mit sem törődtetek. 26Ezért most én is nevetek bajotokon, gúnyolódom, ha hatalmába kerít titeket a rettegés, 27ha rátok tör a félelem, mint a zivatar, ha szélvihar módján közeleg romlásotok, ha utolér az ínség és a szorongattatás. 28Akkor hívnak, de én nem felelek, akkor keresnek, de nem találnak.