Keresés a Bibliában

Igehely

Dávid dicsőítő éneke.

22 ¹Dávid azon a napon, amelyen az Úr kiszabadította minden ellensége kezéből és Saul kezéből, ennek az éneknek a szavaival fordult az Úrhoz; ²így szólt: Sziklám és mentsváram az Úr, szabadítóm nekem az Isten, ³elrejtőzöm benne. Kősziklám, pajzsom, üdvösséget szerző szarvam, váram és menedékem, megmentettél az erőszaktól! ⁴Az Úrhoz folyamodtam, aki minden dicséretre méltó, és megszabadultam ellenségeimtől. ⁵Elözönlöttek a halál hullámai, rám törtek Beliál vizei. ⁶Körülöttem az alvilág kötelékei, előttem a halál bilincsei. ⁷Szorongatottságomban az Úrhoz könyörögtem, Istenemhez kiáltottam segítségért. Meghallotta templomában hangomat, kiáltásom fülébe hatolt. ⁸Megremegett és megrendült a föld, az ég alapjai meginogtak. [Reszkettek, mert oly bősz volt haragja.] ⁹Orrából füst csapott ki, szájából pusztító tűz. [Izzó parázs tört belőle elő.] ¹⁰Lehajtotta az eget és lejött rajta, fekete felhő volt a lába alatt. ¹¹Egy kerubon ült, s azon repült, a szelek szárnyán lebegett. ¹²A sötétségből kerítést csinált, sátort a sötét vízből, a fekete felhőből. ¹³Előtte láng csapott fel, izzó parázs záporozott. ¹⁴Az Úr megdörgette az egeket, hallatta szavát a Mindenható. ¹⁵Kilőtte nyilait és szétszórta, villámot szórt és elkergette őket. ¹⁶Láthatóvá vált a tenger feneke, a föld mélységei feltárultak, az Úr dörgedelmére, az orrából előtörő lehelet szelére. ¹⁷Lejött a magasból, megragadott, és kimentett a mély habokból. ¹⁸Megszabadított hatalmas ellenségeimtől, túlerőben levő ellenfeleimtől. ¹⁹Balsorsom napján elárasztottak, de az Úr gyámolom volt. ²⁰Kiszabadított és kivezetett a szabadba, megmentett, mert szeretett. ²¹Az Úr megfizetett igaz voltomért, kezem tisztaságáért megjutalmazott. ²²Mert mindig az Úr útjain jártam, nem tévelyedtem el Istenemtől. ²³Parancsai mindig szemem előtt lebegnek, nem vetettem el törvényeit. ²⁴Bűntelenül jártam színe előtt, óvakodtam a bűntől. ²⁵S az Úr megfizetett igaz voltomért, szeme látta tisztaságomat. ²⁶A hűségeshez hűséges vagy és az igazhoz igaz. ²⁷Az egyenessel egyenesen bánsz, de az álnokkal álnok módon. ²⁸A megalázott népet megsegíted, a gőgösök lesütik szemüket. ²⁹Uram, te vagy az én fáklyám, Istenem, derítsd fel sötétségemet. ³⁰Veled nekirontok a gátaknak, Istenemmel átugrom a falakat. ³¹Igen, az Istennek egyenes az útja, igaz az Úrnak szava. Pajzsul szolgál azoknak, akik hozzá menekülnek. ³²Ki hát az Isten, ha nem az Úr? Van más kőszirt Istenünkön kívül? ³³Az Isten erővel övez és egyenessé teszi utamat. ³⁴Fürge lábat adott, mint a szarvasünőnek, és a hegycsúcson is szilárdan tart. ³⁵Megtanítottad kezemet vívni, karomat ércíjat feszíteni. ³⁶Pajzsodat nyújtottad oltalmul s fegyverzeted védelmezett. ³⁷A lábamnak tágasságot adtál, és térdeim nem inogtak. ³⁸Ha üldözőbe vettem, utolértem ellenségeimet, s nem tértem vissza, csak ha eltiportam őket. ³⁹Lesújtottam rájuk, úgyhogy nem kelt föl egy se, mind a lábam elé hulltak. ⁴⁰A harchoz felöveztél erővel, hatalmam alá vetetted támadóimat. ⁴¹Megfutamítottad ellenségeimet, megsemmisíthettem gyűlölőimet. ⁴²Könyörögtek, ám nem segített rajtuk, az Úrhoz, de nem felelt nekik. ⁴³Eltiportam őket, akár a téren a port, úgy tapostam őket, mint az utca szennyét. ⁴⁴Kiszabadítottál a népek viszályából; és a népek fejévé tettél. Akiket nem is ismertem, azok alattvalóim lettek. ⁴⁵Engedelmeskedtek puszta szavamnak, hódolnak nekem az idegenek fiai. ⁴⁶Az idegenek fiainak oda a bátorságuk, csak remegve mernek előjönni váraikból. ⁴⁷Éljen az Úr! Legyen áldott az én sziklaváram! Magasztaljátok szabadító Istenemet! ⁴⁸Istent, aki segített bosszút állni, s alávetette nekem a népeket. ⁴⁹Megmentett ellenfeleimtől, támadóim fölé emelt és kiragadott az erőszak emberének hatalmából. ⁵⁰Ezért magasztallak, Uram, a pogányok előtt, dicsőítő éneket zengek nevednek: ⁵¹Újra meg újra szabadulást adott királyának, és irgalmas volt ahhoz, akit fölkent magának, Dávidhoz és utódaihoz, örökre.