Az örök élet reménye.
5 1Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. 2Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba. 3Ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak. 4Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet. 5Maga Isten készített erre elő, a Lelket adva nekünk foglalóul. 6Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. 7A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk. 8Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől és hazaérkezni az Úrhoz. 17A mostani pillanatnyi könnyű szenvedés ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk.
43Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”