21Szégyenkezve vallom meg, hogy ilyesmire mi nem vállalkoztunk. De ha valaki dicsekedni mer – balgaként mondom –, merek én is. 22Zsidók ők? Én is. Izrael fiai? Én is. Ábrahám leszármazottai? Én is. 23Krisztus szolgái? Balgaság mondani, de mondom: én még inkább. Hiszen többet fáradtam, többször voltam börtönben. Módfelett sok verésben volt részem, sokszor forogtam halálveszélyben. 24A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyvenet, 25háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek. Háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap és egy éjjel a nyílt tengeren hányódtam. 26Sokszor voltam vándorúton. Veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt; veszélyben népem körében, veszélyben a pogányok között; veszélyben a városokban, veszélyben a pusztaságban; veszélyben a tengeren, veszélyben az áltestvérek közt. 27Fáradtam és gyötrődtem, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, fagyoskodtam és nem volt mit fölvennem. 28Nem tekintve az egyebeket, naponként a zaklatásokat, az összes egyház rám nehezedő gondját. 29Ki gyönge, hogy én ne volnék gyönge? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék? 30Ha dicsekednem kell, gyöngeségeimmel dicsekszem. 31Isten, Urunk Jézus Atyja, aki mindenkor áldott, tudja, hogy nem hazudom.