4. AZ ARÁM HÁBORÚK

Elizeus egy egész arám csapatot elfog.

⁸Amikor Arám királya hadat indított Izrael ellen, megbeszélte embereivel: „Nyomuljatok előre az ellen a hely ellen.” ⁹Elizeus azonban elküldött Izrael királyához és azt üzente: „Légy résen ezen a helyen, mert az arámok ott jönnek lefelé.” ¹⁰Erre Izrael királya elküldött arra a helyre, amelyet Elizeus megjelölt, s amelyre felhívta a figyelmét, és résen volt, nem is csak egyszer vagy kétszer. ¹¹Arám királyának emiatt nyugtalanná vált a szíve, hívatta szolgáit, s így szólt hozzájuk: „Meg tudjátok nekem mondani, ki árult el minket Izrael királyának?” ¹²Egyik szolgája így felelt: „Nem így történt, uram és királyom, hanem Elizeus, a próféta közölte Izrael királyával szavaidat, amelyeket hálószobádban ejtettél ki.” ¹³Erre megparancsolta: „Menjetek és kutassátok ki, hol van! Aztán elküldök érte és idehozatom.” Jelentették neki: „Dotánban van.” ¹⁴Lovakat, szekereket és egy erős csapatot küldött ezért oda. Éjszaka mentek és körülvették a várost. ¹⁵Amikor Elizeus másnap kora reggel fölkelt és kiment, ott táborozott egy lovakkal, szekerekkel fölszerelt sereg a város körül. Szolgája így szólt hozzá: „Jaj, uram, most mit csináljunk?” ¹⁶De ő azt válaszolta: „Ne félj! Mert azok, akik velünk vannak, többek, mint azok, akik velük vannak.” ¹⁷Aztán Elizeus így imádkozott: „Uram, nyisd meg a szemét, hogy lásson!” És az Úr megnyitotta a szolga szemét, úgyhogy nyomban észre is vette: Elizeus körül a hegy tele volt tüzes lovakkal és szekerekkel. ¹⁸Amikor kivonultak ellene, Elizeus az Úrhoz imádkozott: „Verd meg ezt a népet vaksággal!” S megverte őket vaksággal, Elizeus kérése szerint. ¹⁹Erre így szólt hozzájuk Elizeus: „Nem ez az út az, s nem ez az a város! Gyertek utánam, elvezetlek benneteket ahhoz az emberhez, akit kerestek.” S elvezette őket Szamáriába. ²⁰Amikor Szamáriába értek, Elizeus így szólt: „Uram, nyisd meg ennek a népnek a szemét, hogy lásson!” S az Úr megnyitotta a szemüket, úgyhogy egyszeriben észrevették, hogy Szamáriában vannak. ²¹Amikor Izrael királya megpillantotta őket, megkérdezte Elizeustól: „Halomra öljem őket, atyám?” ²²De ő azt felelte: „Nem! Nem szabad lekaszabolnod őket. Vagy lemészárolod azokat, akiket kardoddal vagy íjaddal foglyul ejtesz? Tégy eléjük ételt és italt, hogy egyenek és igyanak, aztán térjenek vissza urukhoz!” ²³Nagy lakomát rendezett nekik, s miután ettek és ittak, elengedte őket. Visszatértek urukhoz. De attól kezdve soha többé nem hatoltak be Izrael földjére Arám portyásai.

KNB SZIT STL BD RUF KG