A rómaiak dicsérete.

8 ¹Júdás hallott a rómaiak híréről, hogy milyen erősek, s mennyire felkarolják azokat, akik jóindulattal vannak irántuk; hogy bárkivel barátságot kötnek, aki hozzájuk csatlakozik. Egyszóval, hogy nagyon hatalmasak. ²Beszéltek neki háborúikról, a gallok közt végbevitt hőstetteikről, arról, hogyan vetették uralmuk alá és tették adófizetőikké őket. ³Hírül vitték, mit vittek véghez Hispániában, mint tulajdonították ott el az ezüst­ és aranybányákat; ⁴hogyan vetették hatalmuk alá – okosságukkal és kitartásukkal – az egész országot [noha nagyon messzire esett tőlük]; hogy győzték le a föld határairól ellenük felvonult királyokat, mint okoztak nekik óriási vereséget, ugyanakkor a többiek mind adóztak nekik évről évre; ⁵hogyan győzték le és hódoltatták meg Fülöpöt és Perzeuszt, a kiteusok királyát és azokat, akik fellázadtak ellenük; ⁶milyen vereséget szenvedett tőlük Ázsia királya, Nagy Antiochusz, aki százhúsz elefánttal, lovassággal és hatalmas sereggel vonult ellenük hadba: ⁷élve elfogták, és arra kényszerítették, hogy ő is, utódai is nagy sarcot fizessenek; túszokat szedtek, ⁸és lemondatták az országról, mármint Indiáról, Médiáról, Lídiáról és néhány legszebb országrészről – ezeket elvették tőle és Eumenesz királynak adták; ⁹mint terveztek Görögország lakói hadjáratot megsemmisítésükre. ¹⁰Amikor azonban tervükről tudomást szereztek, hadvezért küldtek ellenük, legyőzték őket, úgyhogy sokan elestek és odavesztek közülük, az asszonyokat és a gyerekeket fogságba hurcolták, kifosztották őket, országukat pedig elfoglalták, erődeiket lerombolták – mind a mai napig uralkodnak rajtuk; ¹¹mint semmisítették meg és igázták le a velük szembeszegülő többi királyságot és szigetet. Ugyanakkor barátaikkal és szövetségeseikkel tartják a barátságot. ¹²Így kiterjesztették hatalmukat közel s távolban mind a királyságokra. Aki csak hallja nevüket, retteg tőlük. ¹³Akit azonban uralomra akartak juttatni, az király is lett. Akitől pedig elfordultak, azt letették. Így nagy hatalomra tettek szert. ¹⁴Mindazonáltal közülük senki nem teszi fel a diadémot és ölti fel a bíbort csak azért, hogy hivalkodjék. ¹⁵Tanácsot hoztak létre, és annak háromszázhúsz tagja mindennap minden szempontból megvitatja a nép dolgát, hogy jól kormányozza. ¹⁶Minden esztendőben egyetlenegy férfira bízzák a vezetésüket és az ország fölötti uralmat. Ennek az egy férfinak mind engedelmeskednek. Irigység és féltékenység nincs közöttük.

Szövetség a rómaiakkal.

¹⁷Júdás tehát kiválasztotta János fiát és Akkosz unokáját, Eupolemoszt, valamint Eleazár fiát, Jázont, és elküldte őket Rómába, hogy kössenek velük barátságot és szövetséget, hadd szerezzenek róla tudomást: ¹⁸mily súlyosan nehezedik rá Izraelre a görög hatalom, és szabadítsák meg őket jármuktól. ¹⁹Elmentek hát Rómába – nagyon hosszú volt az út –, a szenátus elé járultak, és így szóltak: ²⁰„Júdás, a Makkabeus, a testvérei és a zsidók népe küldött bennünket hozzátok, hogy kössetek velünk fegyverbarátságot és békeszövetséget, és vegyetek fel szövetségeseitek és barátaitok sorába.” ²¹A beszédük tetszésre talált. ²²A levél másolata, amelyet bronztáblára írtak és a békeszövetség és fegyverbarátság bizonyságául Jeruzsálembe küldtek, így hangzik: ²³„Üdv a rómaiaknak és a zsidók népének szárazon és vízen, örökké! Kard és ellenség maradjon távol tőlünk! ²⁴Ha háború fenyegeti Rómát vagy bármelyik szövetségesét a hatalma alá tartozó egész birodalomban, ²⁵a zsidók népe szívvel-lélekkel együtt harcol vele, amennyire a körülmények kívánják. ²⁶Az ellenségnek gabonát, fegyvert, pénzt, hajót sem nem ad, sem nem szállít. Így tartotta jónak Róma, s ők ezeket a föltételeket ellenszolgáltatás nélkül megtartják. ²⁷Ugyanakkor a rómaiak készek együttharcolni – amennyire a körülmények kívánják –, ha háború fenyegeti a zsidók népét. ²⁸Az ellenségnek gabonát, fegyvert, pénzt és hajót nem szállítanak. Így tartotta helyesnek Róma. A szövetséget minden álnokság nélkül megtartják. ²⁹E föltételekkel kötik meg a rómaiak a szövetséget a zsidókkal. ³⁰Ha azonban később akár az egyik, akár a másik hozzá kíván valamit fűzni vagy ki akar törölni, tetszése szerint megteheti. Amit hozzáfűznek vagy amit kihúznak, az érvényes lesz.” ³¹Ami azt a gyalázatot illeti, amelyet Demetriusz király követett el ellenük, arról a következőképpen írtunk: „Miért raktál oly súlyos igát barátainkra és szövetségeseinkre, a zsidókra? ³²Ha újabb panaszt emelnek ellened, igazságot szolgáltatunk nekik és hadba vonulunk ellened szárazon és vízen.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet